Bencéné Nagy Györgyi: A tiszaföldvári Polgári Társulati Alap jelentősége a település monográfiájának tükrében (Tiszaföldvár, 1995) / 0635-1996

3 2. Tiszaföldvár történeti áttekintése a.) Tiszaföldvár őstörténetének bemutatása korabeli leletek alapján A történelemnek erről a korai időszakáról még nem állnak rendelkezésre írott források, ám az előkerült maradványok azt bizonyítják, hogy a Tisza környéke már az újabb kőkor második felében kezdett benépesülni. A Tiszaföldvár-téglagyár melletti dombhát történetét tíz éve folyó leletmentő ásatás rekonstruálja: Ennek az időnek a kultúrája az u.n. Tiszai kultúra vezető volt Középeurópában. A legkorábbi időpont, amikor az ember megtelepedett az egykori folyó partján i.e. 3200-as évek körül, a neolitikum. A település házai, hulladék és tárolóvermei, telepen fekvő sírjai az u.n. Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának számos obszioián ás csonteszközét, ékszereit, agyagszobrait és igen nagy mennyiségű kerámiáját ontották a feltárás során. A nyers obszidián arra mutatott, hogy a település kereskedelmi kapcsolatot tartott fent a Tokaj vidékével, s a hozott nyersanyagból helyben készítette eszközeit. A falu gazdasági életére a nagyszámú állatcsont és gabonalelet vet fényt. A Tiszapolgári kultúra, Bodrogkeresztúri csoport és Hunyadihalmi csoport leletei jelzik a neolitikum-rézkor átmeneti, majd a rézkor java időszakát. Mennyiségében ez az anyag sokkal kevesebb, mint a neolitkori. A bronzkorban még szórványosabbak leleteink, ami arra jutal, hogy a bronzkori település centruma nem a korábbi telep fölött helyezkedett el. Komolyabb megtelepedést a Kelta leletek jelentenek: nagyméretű ház, tárolóvermek mellett kemencesor, hamvasztásos sír és egy - az Alföldön eddig nem ismeretes áldozóhely került elő. Az áldozóhelyet 1985-ben tárták föl. Az épületben a levágott állati koponyák és csontvázak mellett egy férfi levágott és karóra tűzött feje is napvilágot látott.