Bencéné Nagy Györgyi: A tiszaföldvári Polgári Társulati Alap jelentősége a település monográfiájának tükrében (Tiszaföldvár, 1995) / 0635-1996

- 4 A Dunántúl római hódítása az Alföldet sem hagyta érintetlenül. I. sz. I. század folyamán a Tiszántúlon a dákok vitték a politikai szerepet. A dákok - Az alföldi leletek alapján - az utak mellett, stratégiai fontosságú pontoknál és folyami átkelőhelyeknél telepedtek meg. Az I. század elején a Duna-Tisza közére bevándorló szarmata-jazig törzsek kiterjesztették hatalmukat a Tiszántúlra is. Élénk kereskedelmet folytattak a rómaiakkal, s az elkövetkező századokban urai és birtokosai voltak e területnek. Ez a telep leletanyaga alapján igen jelentős lehetett. Az épületek, kemencék, agyagbányászó gödrök mellett a Kárpátmedencében először tártak föl rómaikori barbár bronzöntőműhelyt. A IV. század végére illetve az V. század elejére a Kárpátmedencébe érkező hunok szövetséget kötöttek a szarmatákkal. A változás a leletanyagban is megfigyelhető, hiszen újabb és újabb keleti, "hun" formák tűnnek fel a szarmata fazekastermékek között. A szarmaták szövetségesként hű társai voltak Attilának. A hun király halálával az Északról vonuló gepida seregek az útjukba kerülő szarmata falvakat felgyújtották, lakosaikat leöldösték. A vonulás természetesen elsősorban a folyó vonalát követte, így a Tiszaföldvári szarmata falu is áldozatul esett a gepida támadásnak. Ekkor elnéptelenedett a dombhát, s csak a X. században épült újr.bb falu itt. A korábbi kultúrák nyomát őrző leletanyagot a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében restaurálták, s a Damjanich János Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagítja. b.) Tiszaföldvár a honfoglalás idején Az őstörténeti leletek bizonyítéka alapján valószínű, hogy a település a honfoglalás után is a lakóhely és a védekezés szerepét töltötte be.