Bencéné Nagy Györgyi: A tiszaföldvári Polgári Társulati Alap jelentősége a település monográfiájának tükrében (Tiszaföldvár, 1995) / 0635-1996

- 14 Az egyik termelési módról a másikra való áttérés, a roszszul számított befektetés vagy a rossz termés - mind a jobbágyokat sújtja. A Podmaniczky vagyon jelentős része úrbéri földekből állt, mely pontosan meghatározta a jobbágytelek belső és külső tartozékait és azokkal arányosan írta elő a jobbágy által a földesúr részére fizetendő pénzbeli, terménybeli és robotszolgáltatásokat. Az uraság legbiztosabb jövedelme tehát a jobbágyszolgáltatás, ezeket Podmaniczky az ispánokon keresztül könyörtelenül behajtotta. A rossz terméseredmények, a nehéz értékesítési adottságok lassan a katasztrófa felé sodorták a még mindig terménygazdálkodást folytató Podmaniczky uradalmat. A XIX. sz. eleji fellendülést követően az lB30-as évek közepétől tehát az uradalom helyzete erősen megrendült. A kezdeti siker és hírnév után olyan évek következtek, amikor minden jövedelemlehetőséget meg kellett ragadnia a földesúrnak, hogy késleltetni tudja a válságot. A Podmaniczky család Vezsenyben révjogot gyakorolt, kompot tartott és vámot is szedett. Készültek hidat éppíttetni, de a kivitel mindig késett. Amikor azonban a cibakházi-Földváry-uradalom hídépítési és vámszedési jogért folyamodott, megmozgattak annak megakadályozására mindent. Bécsben is tettek lépéseket és elhatározták, hogy hidat építenek. Úgy tervezték, hogy vámja drágább lesz a révvámnál, de olyan olcsó, hogy a cibakháziaknak ne legyen érdemes a hídépítés. A Podmaniczky uradalomban elszegényedett nemes származású jobbágyok is voltak, ők 1832-ben szerették volna kivonni magukat a terhek alól: igyekeztek fölszabadítani magukat, ám törekvésük eredménytlen maradt. A Podmaniczky birtok válságbajutása 1835-ben következett be. Az uradalom annyira eladósodott, hogy a kivezető utak közül a család tagjai a bérbeadást választották.