Bencéné Nagy Györgyi: A tiszaföldvári Polgári Társulati Alap jelentősége a település monográfiájának tükrében (Tiszaföldvár, 1995) / 0635-1996

- 15 A nagyobb jövedelem reményében "tehát megindult a bérbeadás hosszú folyamata. Pillanatnyi előnye az volt, hogy az egész uradalmi felszerelést áruba bocsájtották, s a befolyő pénzt törlesztésre használhatták fel. Földvár egész határát maga a község vette bérbe 10.000 Ft-ért. A bérlők azonban nem találták meg számításukat, mert 1036-ban olyan ínség következett be, hogy alig élt meg a juh, bogáncs lepte el a legelőket. Vezseny község, amely Bökönye pusztán 621 holdat bérelt, nem tudott fizetni. Könyörgött, hogy Podmaniczky vegye vissza tőlük a bérletet. Földvár is csak késedelmesen fizetgette a haszonbért. Még 1837-ben Podmaniczky János, a földvári uradalom ügyeinek irányítója, a Podmaniczky család tanácsának jóváhagyásával a földvári éhezőknek 500 mérő árpát és 2000 forintot adományozott. Az 1838. március 12-én kelt alapítólevéllel létrehozott ú.n. Szükség Hombár a "valódi szűkölködőket" kölcsönként adott gabonával segítette ki, melyet a következő évi termésből kellett visszadniuk "minden egy köböl gabonát fél vékával szaporítva". A Szükség Hombárt adományaival 31 tiszaföldvári lakos is gyarapította. A több mint egy évszázadon át fennálló alapítvány vagyonát folyamatosan növelte. 1867. január 1-én új alapszabályt alkotott és Tiszaföldvári Községi Takarékmagtár néven működött tovább. A Takarékmagtár azután 1898ban, az alapszabály módosításakor nyerte el a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap nevet.