Bencéné Nagy Györgyi: A tiszaföldvári Polgári Társulati Alap jelentősége a település monográfiájának tükrében (Tiszaföldvár, 1995) / 0635-1996

- 13 az állományt finom, értékes gyapjúval bírd fajtákkal. A gyapjút Pestre, söt Bécsbe is szállították. Amint Podmaniczky Frigyes a naplójában meg is jegyzi: "Ha meg volt szorulva pénzben, előre adta el a gyapjút." Podmaniczky János keze alatt a földvári uradalom sokat gyarapodott mind értékben, mind állatállományban. A báró mégsem volt elégedett, s azt számítgatta, hogy miként fokozhatná még a termelést. Ebben az időben, a magas gyapjú-árakat látva azon gondolkozott, hogy a méneseket, gulyákat feloszlatja, s áttér a birkatenyésztésre. Kifejtette a családhoz intézett emlékiratában, hogy megélne ott 67.700 db juh, nyírhatnának 1554 mázsa gyapjút évenként, s ebből 115.090 conv. Ft jövedelmük lenne, ami 5 h hasznot számítva 2.300.000 conv. Ft tőkének felel meg. Ha pedig 400 holdon dohányt termesztenének, ez maga 12.000 mázsa hozam mellett 72000 c. Ft-ot jövedelmezne. Ez azonban mind csak terv marad, megvalósítására nem került sor. A 20-as éveküen 7-8000 a juhok száma Földváron, s csak a 30-as években emelkedett 11000-re. Podmaniczky a földvári uradalom gabonatermését 60 köbölről 1000 köböl vetőmagig fokozta, s emellett szőlőt is telepített a földvári homokra. /1820-ban a bort akónként 6, illetve 4 forintjával adták el./ Ebben az időben települt az ú.n. "Aranykert". A hamar száradó laposok szénájának pótlására takarmányt is termesztett, ugyancsak kendert is, melynek termését cselédeivel szövette vászonná. - A jobbágyok helyzete A Podmaniczky család levéltára sok adatot szolgáltat a földvári uradalom jövedelmei, illetve ráfizetései feiől, ám annál kevesebb szó esik a jobbágyok helyzetéről és életmódjáról. Egy-két szűkszavú kivétel, vagy a családi tanácsban született határozat vet fényt az uradalomban és a községben uralkodó állapotokra. A jobbágyok helyzete a Podmaniczky birtokon is igen súlyos.