Kocsis Emília: Gondolkozzunk el egy önkormányzat szociálpolitikájáról! (1996) / 634-1996
28 számára. A szőlő és gyümölcstermelésnek két évszázados hagyománya van a község déli homok vidékein. A II. József féle kataszter szerint a mezőgazdasági terület 1,1 %-a szőlő. (Dávid Z. 1960) Ez a XIX-XX. században nőtt. Az 1-2 holdas szőlőtelkek jqrészt belterületen húzódtak, így kevéssé érintette őket a TSz-esítés. Az intenzív munkát igénylő ágazat szinte mindig kiegészítő tevékenység volt. A gazdagabb parasztok, kisiparosok, kiskereskedők vettek egy-egy darab szőlőt, mert ez biztos haszonnak bizonyult. A két világháború között a gyümölcskereskedők figyeltek fel arra, hogy az itt termő barack a kecskeméti, nagykőrösi gyümölccsel azonos minőségű (később kiderült, hogy ennek természeti földrajzi magyarázata az, hogy ez a homok szintén a Duna hordaléka mint a Duna-Tisza közén található). Az értékesítési lehetőségek bővülése ösztönözte a termelés fejlődését. Vállalkozók pincét építettek és néhány kisebb szeszfőzdét létesítettek. A tulajdonosok egy része házat épített és kiköltözött Homokra. így hívják a település ezen külső részét, szőlőhegyi táját, amely ma Tiszaföldvár egyik leggyorsabban fejlődő része. A virágzó második gazdaságok működését most értékesítési nehézségek veszélyeztetik és elbizonytalanítja a termelőket az agrárválság számtalan más jele (a vegyszerárak emelkedése, a feldolgozó üzemek privatizációja stb) . A 60-as évek végétől a háztáji gazdálkodásra is jobb lehetőségek kínálkoztak. A termelőszövetkezet megszervezte az értékesítést, a művelést, a gép és takarmányellátást. A tagok vállalkozó szellemétől, a család munkabíró képességétől és szakértelmétől függően a közösben végzett munka után sertéshízlalással, baromfi- és bikatenyésztéssel foglalkoztak vagy hagyma, paprika, uborka vagy hibridkukorica termelést vállalhattak.
