Borza Andrea: A Közép-Tisza vízvidék hidrogeográfiai problémái (Tiszaföldvár, 1992) / 0613-1995

az * alluviális talaj volt: a nyers alluviumtól a humuszosodott és réti folyamatokat is mutató öntéstalajokig. A pangó vízzel telített, lefolyástalan ter 111 eteken láptalajok alakultak ki. Általában a szerves anyagok anaerob bomlása tőzegképződéshez vezetett. A humuszosodás hiányában a sok szervesanyag ellenére is csak kevés volt benne az ásványi tápanyagtartalom. - A mocsári és ártéri erdők talaját is az állandó vízbőség befolyásolta. A keletkező humuszanyag a talajban lefelé szivárgott, így nem volt a felszínén vastag humuszos réteg. - Azokon a területeken, ahová a víz évente egy vagy több alkalommal leterítette a hordalékát, nem tudott lezajlani a talajképződési folyamat. Itt tulajdonképpen csak üledékek egymásra rétegzettségéről beszélhetünk. /2. / A szabályozást megelőző Közép-Tiszavidéket humuszban szegény, vizes, rossz termőtalajok, vagy csak egyszerű üledéklerakódások jellemezték. Főleg ez utóbbiakra - agyagra, iszapra és néhol homokra - építették az árvizi töltéseket. Ez azt jelentette, hogy az iszapos és homokos, vagyis rossz vízgazdáikodásü, altalajok elősegítik a töltés túloldalán kialakuló buzgárok képződését. A távolabbi területekre már- nem jut el a folyó, így a "régi talajok" csak a parthoz közeli sávban találhatók meg, másutt új típusok jelentek meg. - A mai Alföld legtermékenyebb talajai a c ser- noz. j omo

k . Jellegzetes tulajdonságuk, hogy a nagy mélységbe - 5-15 m húzódott talajvíz már csak alig hat a kialakulásukra. Magas -19-