Kocsis Emília: Milyen szociális intézmény kell nekünk? (Tiszaföldvár, 1993) / 0611-1995
- 29 tására a költségvetés nem ad fejkvótát. 1991-ben Tiszaföldváron is bezárt a bölcsödé. A látszólag "gazdaságos" megoldás,a gyerekek elhelyezése az óvodában. Gazdaságos, mert az óvodások ellátásához már kap az önkormányzat költségvetési támogatást. Ez a megoldás azonban tovább növelte az óvodák zsúfoltságát (115-135 %-os a feltöltöttség) ugyanakkor nem eredményezett munkaerő megtakarítást. A 2-3 évesekkel csak külön csoportban lehet foglalkozni (8-17 fős csoportokat alkotnak), sokkal több személyre szóló gondoskodást igényelnek mint az óvodások, többször betegednek meg. Nem megoldott a még nem szobatiszta gyerekek elhelyezése és azoké /akikkel a verbális kommunikáció még nehézkes. Az önkormányzat nem könnyen hozta meg ezt a döntést, de a többség szavazatát végsősoron az motiválta, hogy a bölcsödé teljes költségvetése az önkormányzatot terheli, akkor meg kell szüntetni! Ehhez képest minden más érv súlya kevés volt. Miután az óvodák férőhelykorlátai rugalmasan értelmezett korlátok, Tiszaföldváron minden gyerek bekerülhet az óvodába. Az öt évet betöltött gyerekek a tankötelezettségnek megfelelően, kötelezően lesznek óvodások. A népességnyilvántartás alapján az óvodák gyermekvédelmi felelősei keresik fel az esetleg kimaradókat vagy akik "elfelejtették" beíratni a gyereküket. Innen már csak a népesség nyilvántartás pontosságától függ kimarad-e valaki az oktatási kötelezettségből. (Ritkán az is megesik, hogy valaki nem szerepel a nyilvántartásban; általában a mobil - többnyire cigány - családok esetében.) Az óvodák gyermekvédelmi felelősei sokat tesznek azért, hogy a gyerekek bekerüljenek az óvodába. A felvétel után pedig igyekeznek felfigyelni a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekekre. Maga a két fogalom igen képlékeny és változatos tartalmú.
