Asztalos Árpádné: A tiszazugi szőlőskertek társas élete (1991) / 0607-1995

- 7 A határ többi részét a község beltelkei, a terméketlen területek foglalják el. Nagyarányú szőlőtelepítés 1879-es filoxéria veszedelme után indult meg, mely a hegyvidéki szőlők nagy részét kipusztította. Az értéktelennek látszó futóhomok területek a nagy pusztítástól mentesek maradtak és ez a tény egyszerre hasznossá tette ezeket a területeket. A továbbiakban ösztönzőleg hatott, hogy a homok megkötésére a legalkalmasabb növény a szőlő A századfordulón megindult e területek kiosztása, azonnali fizetés ellenében, vagy törlesztésre. A legszegényebbeknek nem állt módjukba parcellát szerezni, a kubikmunkák és a nagybirtok adta csekély munkalehetőségek megszűnése miatt a lakosság jelentős része vándorol el a faluból. A földhöz jutottak, akiknek jó része munkásként, kapásként élt, télen hatalmas munkával készítette elő a telepítéshez a talajt. Pénzért vásároltak szőlővesszőt, vagy a gazdáknál lemetszett venyigét hajtatták ki. A szőlőbe kihúzódó szegénység, vagy már kapásként ott élők lassanként betelepítették a horpoki szőlőket. A Tiszazugi szőlő jelentőségének felismerése egy eredeti paraszti tőkefelhalmozást képviselt.