Asztalos Árpádné: A tiszazugi szőlőskertek társas élete (1991) / 0607-1995

- 8 Minden energiát a gazdálkodásba fektettek és ez késleltette az elszegényedést, mert szolid megélhetést adott a legszegényebbeknek is. Ezzel egyidőben elmaradt mind a nagybirtok, mind a kisgazdaságok szántóföldi művelésének korszerűsitése és mindeneszmei tudás, tapasztalat a szőlőgazdálkodásban halmozódott fel . A koncentrált munka haszna a XX. század közepe táján jelentkezett volna a földvári lakosok számára. A földvári nagy arányú földosztás után további szőlőtelepítések történtek, de földvár népe úgy mint a hasonló sorsú tiszazugi falvak parasztjai nem élvezhették munkájuk gyümölcsét. Az 1958-61. közötti évek szövetkezetesitése átalakította a gazdaságokat. A tagositás előtt aki tehette felaprózta birtokát, de igy is csak 800 négyszögölt érhetett el a háztáji. A csalódottak közül a fiatalok megkezdték elvándorlásukat, vagy sokan a fejlődő, iparosodó Martfű Cipőgyári ingázóivá váltak és csak hétvégén kis szabadidejükben gondozzák, ápolják tovább a szőlőt.