Tímár Lajos: A Tiszazug növényföldrajza (1954) / 0543-1988

- 17 A fentemiitett nagy homokdombokon kivül /Homokpuszta-Nagy-Nyárjas/, mely Tiszaugtól Göböljárásig húzódik, megemlítendő még a cibakházi Holttisza melletti Bánomhegyi dombok, a Sáskahalom és a Virág hegy. Az ártéri homokvonalatok, mint a csongrádi Elles, valamint a Csépa és Szelevény közti Dömötör és parti homokhátak parti düne jellegűek és mindenütt szőlő vagy gyümölcsös található rajtuk. A futóhomok gyengén meszes, sárga, laza homoktalajt szolgáltat. Rajta túlnyomórészt szintén gyümölcsöst / főleg szilva / és szőlőkerteket találunk. Kukorica vagy más kapást csak ritkán. Gyomtársulása mindenütt a Portulaca-Digitaria sanguinalis as

s. A József császár kori térkép a tiszakürti-tiszaugi homokterület déli részén Kórhány és Halesz között nagyobb erdőt tüntet fel. Valószínű, hogy az nem telepitett erdő, hanem eredeti száraz tölgye

s /

Quercetum ropori

s/ tiszavidéki erdeje lehetett. Ennek bizonysága különben a Nyárjas kicsi keleti felében megtalált néhány öreg kocsányos tölg

y /

Quercus robu

r/, mely mai állapotában már csak sarj, de igy is 8o-90 évesnek tehető. Aljnövényzetéről sajnos semmi sem maradt fenn. Halesz környékén, továbbá a Tiszakürt felőli szegélyen, a tiszaugi határban, a Felső major környékén, és a Nyárjas keleti szegélyén ma rendszeresen kitermelt, többnyire fiatal sarjerdő formájában akácos

t /

Robinietum pseudo-acacia

e/ találunk. A Nagy Nyárjas központi részén jókarban levő szürkenyárjas telepitett állományát találjuk /

Populus canescen

s/. A Tiszazug és egyben a Tiszántúl déli felének botanikailag egyik legérdekesebb része az az alig 10x30 m-nyi meredek homoklejtő, mely a legnagyobb homokdomb északnyugati lejtőjén a Felső major alatt, a Sánta leány erére néz. Hozzá hasonló kis foltot találunk a Nyárjas közepén is. A homokterületek növényzetének elemzését lásd 2. és 3. ábra.