Tímár Lajos: A Tiszazug növényföldrajza (1954) / 0543-1988

- 18 Végül megemlítem még, hogy a lösztábla peremére települt községek faluszéli gyoratársulásai közül leggyakoribb a kellemetlen szúrós fajokból álló magas termetű útszéli bogáncs-szamárbogánc

s /

Cardueto-Onopordetum acanthii

/ társulás, tanyaudvarokon a madárkeserüf

ü társulása /Polygonetum avicularis/, nedvesebb árnyékosabb és kevésbé taposott helyeken az angolperje társulás

a /

Lolietum perenni

s/, utak mentén a tarackbuz

a társulása /

Agropyretum repentis

/; Útszéli nedves árkokban a nagy csalá

n társulása /

Urticetum dioica

e/ és a farkasfog társulás

a /

Bidentetum tripartit

i/. Az uj vasút friss töltésén gyakori az igen buján fejlődő Amarantho-Chenopodietum alb

i, szikes agyagból épült oldalain pedig a Chenopoidieto-Xanthietum spinos

i társulás.