Ásós József: Egy gyötrelmes és mégis szép életút (Tiszaföldvár, 1984) / 0457-1985

- 8 ­E felszereléssel a többi gyerekkel együtt indultam a Nagymarosi téglagyárba nagy vigan dolgozni. Kora ősz lehetett, mivel az /iegeffi/ kemencék padlásán fekve a pla­tón égetően meleg volt,a tetőcserepek alatt a szél befujt. Kicsi kabátommal takaróztam egész éjeleken át folyton fészkelődtem. Mi­vel az égetőt lyukakon át szénnel fűtik. Kerestem lapos széndara­b okat, egymás mellé raktam, igy a plafon nem égetett. Fejem alá magasabb széndarabot tettem, erre meg az örökölt lyukas kalapom lett a párnám. Összekuporodván aludtam, csak a kemencék fűtője ébreszgetett surrogó lapátjával és a vasfedél csapkodásával idő­közönként. Reggeli mozsdás a közeli Duna avagy az iszapoló letisz­tult vizében volt. Törülköző egyben az Jösetörlő is az ingem ujja volt. Anyám kioktatása szerint a Dunaparton megkiséreltem rántás­ból levest főzni. Ez sehogy sem sikerült, sem a kondli tüzfCflbe akasztása, sem a nyirkos fatüz sem sikerült. A rántásom kenyérrel ettem beosztván, mivel a kb. 15 dkg szalonnám elfogyott. Édesanyám­tól kapott 5o krajcáromból volt még lo krajcárom. Egy esős nap mi­att elázott a cserép készitéséhez szükséges iszap, a munka leállt nem volt mit kihordani való nyers cserép a száritóba. Bementünk a faluba szétszéledtünk. Egyedül szédelegtem éhesen. Egy helyen Viseg­rád vagyis a Duna felé lejtőző utcába az átkelő kompfelé finom friss töpörtyü szagot éreztem, s megláttam egy kis hentes üzletet a lo krajcárom kézbevéve félve bementem a hentesüzletbe. Dicsértesséket köszönve a pultra tettem a lo krajcáromat, kértem töpcJ rtyüt. Emlék­szem arra, hogy a pult szemeimmel iegy magasságban volt. Egy jó kö­vér, kedves és fiatal hentes fogadott. Felesége meg visszafordult az ajtóból. Igen szép asszony volt emlékszem rá igen jól. A hentes el­kezdett kérdezgetni. Hová való vagy kisfiam? Feleltem, hogy Kóspalla' gi. És mit csinálsz itt? Feletem: dolgozok. Mit dolgozol? Nyers cse­repet hordok száritókba. Hány testvéred van? én vagyok a hetedik. Egy bátyám korán meghalt igy csak a hatodik vagyok, de még van egy öcsém és egy húgom. Megjegyezte: nahát és neked már dolgozni kell? Mit kapsz azért a cserép hordásért. Nem tudom még 4o vagy 60 kraj­cárt többi gyerek nagyobb. A hentes felesége könnyeztt. A hentes pi­rosabb lett. Én akkor ezen csodálkoztam. Már ma 83 évesen nem. A hentes egy nagy Staniclit csavart közben, s megrakta tetősen töpör­tyüvel és kb. fé l fehér kenyeret is adott.

Next

/
Thumbnails
Contents