Ásós József: Egy gyötrelmes és mégis szép életút (Tiszaföldvár, 1984) / 0457-1985
- 19 volt azi>k.Mo ndl Deák hegyről hozatta velem ebédjét a felesége főztjét. Ebédelesnél bent kellett várni a irodájába mindig keveset evett és félre lökte. Parancsolón utasított, hogy egyem meg. Sokszor hizzá sem nyúlt ebédjéhez. Mivel tudhatta, hogy én csak négy elemis vagyok a polgári iskolát végzettek között. Mezei féle irt elektrotechnikából feladatokat adott fel és az irodájába zártan meg kellett tanulni a kapott feladatot. Ilyen ember volt Mondl mozdonyfelvigyázó. Egy napon engem is elkapott az akkor Spanyol járvány. Cilka nagynéném szerint egy hétig eszméletlen voltam. Amikor magamhoz tértem a Váci szegények, koldusok hibbant agyuak korházában találtam magam, ahol egy gonosz gondnok volt az atyaisten, aki a város adakozásaiból disznóit etette , a betegeket meg kockára vagdalt penészes kenyérrel, rántott levessel. Anyám az inas fiát e nyomortanyák meglátogatta és e korháznak nevezett udvarán egy padon krumplisbelü lekváros, kivül jó zsiros mákos gombóccal etetett. A gondnok hozzánk rohant és a bögrében a gombócot el akrta vinni tőlem, én a tezembe tartott félgombócot az arcába csaifcam. Anyám sirva búcsúzott el tőlem. Estefelé szürkületkor a korház kb. kétméter maga® téglakerítésen át korházi ruhában elszöktem és a nagynéném mosókonyhai ágyamba bújtam. A korház valamely ápolója hozta el a ruhám és a korházit elvitte. Nagynéném igen ijedt arcot mutatott, amikor a mosókonyhában rámtalált. Kospallagon meg halálomat hiresztelték. Ez az esetem Vácon Burgundis utcában történt, ahol most egy igen tiszta, igen kényelmes szép öregek otthona van. Udvara szép virágos. A háborút az úgynevezett tengelyhatalmak elvesztették erdély felvidék elszakad t az országunktól, öszszeomlott az olaszfront. A váci MÁV fűtőház és villamosvasút emberhiány miatt idősebb, erősebb inasait mozdonyfütőnek, villamoskisérőnek osztották be ugy én is fiitő is lettem. Károly király Gödöllőről családostól Vácon át Szobfelé Ausztiiá ba távozott. EGy reggelen kiléptem a kapunkon Budapesti főút Burgundia utcástól szemben megláttam egy fekete autókaravánt. Az akkori autók sárvédőin tábori sapkás kakastollas fegyveresek álltak. Az egyik kocsiban láttam egy fehérruhás fiút amint állva Kinézett ez volt 0"^ trónörökös, amit a munkahelyi társaim is láttak, s igy tudtuk meg, hogy Károly király elhagyta az országot. Mi idősebb inasok és fűtők párdn egy-egy karabélyt is kaptunk négy tár töltényei és 5-5 db kézigránátot is, és azok használatára rövid láld^s M ±b a közeli volt huszárlaktartf ába.
