Ásós József: Egy gyötrelmes és mégis szép életút (Tiszaföldvár, 1984) / 0457-1985

- 13 A mamám mondhatom becsapott. Amig távol voltam felment a létrán, hogy 6 tapasszon. A létra megcsúszott, a kitámasztása meg feldobta a magasba. Mamám meg fejjel lefelé esett és mind a két keze csuklóban eltörött. Még jobbik eset volt, hogy már épp odaértem. Anyám utasitása szerint lemostam két kezé t és egy-egy kis deszkával rögzitve ócska ronggyal megkötöttem. Anyám a volt bábaaszszony is kicsit orvosa falumnak, szivósan tűrte a fájdalmát, e- , <yviít-*. zért szei^ttemjő^s^enge^." Apám a hegyekben a kocsiutakat ásta, ^ ^^^ ^ napszámba, mivel erdők kitermelést csak lombhullatás után egész lomb fakadásig volt szabad végezni. Az igen sok idó megszakitá* // ' sokkal tudtunk csak pénzt keresni, igy a Kósa Jenő fiiszeresnél vc*>-vu mindig volt adósságunk. Uzsora kölcsönt vett fel a bátyám és bevonult, Egy Nagymarosi uzsorás ügyvéd árverezéssel fenyegette szüleim. Adódott egy favágó munka a nagy Magyarország felvidékén volt Hont megye Korpona városhoz közel. A falum favágó bandavezetője ötven-hatvan embert, vagyis 25-3o fürészpárt szedett össze, amely létszámba apám és engem is bevett. Szokolyai vicinális vasútállomáson szálltunk fel a vonatra, amely igen lassún haladt hegyek között. Mulatságos volt látni, hogy fiatal, erősebb legények leszálltak a vonatról és viccelődve tolták a vonatot, közc bennég a sóskaszárat is szedték és ettek. A gyenge szárát Jfcekenyének nevezték jó savanyu eledel volt, amitől még éhesebb lesz az ember. Késő délután érkeztünk Korponára. A termeltető cég megbizottja kisért a közeli munkahelyre. Meglepődve láttuk, hogy a husáng erdőt már mások leirtották és a tölgyfa héja már ponyvákkal takartan elszállitásra várt. Az erdőből kiturkált tölgyből csak a szakadékos árkokba szúrós galagonya, csipkebokor, szederina bokrok között marad néhol egy pár bükk, raíotjA. maradt meg. E maradék szemetet akarta a cég velünk kitermeltetni erdei méter teljesítményben, Közel látszott Korpona város magasabb épülete és tornyai is. Esteledett, alvóhelyre kellett gondolni. E célra megfelelő helyet kerestünk. Sok hervadt apróg áLlyas levelekből fekvőhelyet készitettünk. Meleg volt és felhőtlen az égbolt. A hervadt lombfekvőhely illatos és igen jót lehetett rajta aludni. Egy durva szövésű pokróc alatt összebújva apámmal. Iszonyú nagy dörgésre, villámlásra felébredtem. Sosem felejtem el, hogy villámláskor egész erős nappali világos/Lett Korpona tornyai és a ponyvákkal takart