Ásós József: Egy gyötrelmes és mégis szép életút (Tiszaföldvár, 1984) / 0457-1985

- 11 Erdei 15oxl2o cm magasnak és szélesnek kellett lenni, vagyis rakni, ezért bérezett a cég. Egy közepesen jo erdő tarolása, közepes fürészpár napi hat köbmétert birt kitermelni igen erősen leizzadván. Apámmal együtt csak kb. nágy érdéi métert tudtunk kitermelni, de igy egy családé maradt a kereset. Apám elismert jó fürészfog kihajlitó és megreszelő volt. Amikor egy favágónak fürészét reszelte, az alsfct a favágást mással végeztem. Ezektől féltem, mivel magam felé húztam a fürészt rányomták és igy nagyon kifárasztottak. Falumhoz közel dolgozván egy két óra járásnyira is kora hajnalban indultunk és sötétedés kezdetéig dolgoztam, igy gidres-gödrös gyalogúton fáradtan értünk haza. Fagyban, sárban, esőben, hóban reggel vagyis kora hajnalban anya mondhatom könyörögve ébresztgetett ágyamból. Kérésemre először a két lábam emelte ki, majda hátam alá nyúlt és felültetett, jól megmaszirozta a hátam biztatván. Reggeli sütőben sült krumpli zsirosan néhanéha más is akadt. Hetek hónapok multak betörődtem a nehéz fizikai munkába. Irigykedve lestem mennyivel több métert termeltek a szomX 1 szédok. Egy időben Nagymaros község erdeét vágtuk, jelenleg a falum * felé vezető müut menti hegyen Visegrád várral szemben. Itt is látástól vakulásig versengve folyt a munka. Apám már ugy betört a verijtékesen izzászó munkába, hogy szűkületkor sirva fakadtam, mivel megláttam, hogy a szomszéd fürészpár f^ méterrel többet termelt, s kértem apát, hogy maradjunk, pótoljuk. Hazafelé menve a hegyháton olvadó hóban rettenetesen szomjaztam , lemaradtam, hogy apa ne lássa meg hogy ökörláb nyomába felgyülemlett hóvEéből lehasalván teleszivjam magam. Ballagtunk a vizes bokáig érő hóban és már messziről megláttam az ut melleti dombon egy nagy kiterjedésű fekete mozgó foltot a havas tájban. Apám is meglátta felemelte botját, mintha puska lenne. A nagy folt szét ugrott és nagy sebességgel rohant a völgy felé keresztezve egy vizmosta árkot, s kb. 6—8oéétert ity ugorva vaddisznó csordát láttunk. Egésznapi munkában foltozott bakancsunk átázottan a falunk patakjához érve az olvadás miatt felduzzadt patak elöntötte a rétet. Keresni kellett egy helyet, ahol át tudunk jutni a vizén. Találtunk egy igen hosszú, vastag fűzfát, amely átdült a patakon. Apám kb. 65-66 éves lehetett én meg 14-15 éves. Apám négykézláb óvatosan átmáaDtt füvön én is utána, de a réten is féllábszárig ért a viz . Otthon anya szokás kApca.-kk.cU. várt mindig. Bármi volt a vacsora mindig nagy étvággyal és sokat ettem, hogyha jutott