Ásós József: Egy gyötrelmes és mégis szép életút (Tiszaföldvár, 1984) / 0457-1985

lo Udvaron ugrálás közben hallom, hogy hivat a tanitóm. Oda fordultam, ahol a tanitóm és édesanyja, felesége vártak. Megláttam a füzetem és megijedtem. Amikor felnéztem rájuk, s láttam, hogy mosolyognak. Az öreg tanitó mama megsimogatta a kopasz fejem. Zsoldos Elek tanitóm egy csomó rajzpapirt, ceruzát, radirt adott és mondotta: otthon rajzoljam 1eLe a papirokat, s megnyugtatott, hogy a számtanban csak egy hibám volt. A füzetem visszaadta. Anyám elmondotta, hogy a tanitóm megigérte gondoskodni fog, hogy én tovább fejlődjek. Bátyám apámmal német nyelven beszélgettek, tervezték a jövőt, amiből nem lett semmi. Szüleim már hetedik helyre hurcolkodtak bérlőnek. Nem tudom miképp szereztek egy házhelyet úgynevezett kenderes földön a falum elsővégén. Nyárom ttj^á^ot készitettünk; Lini nővérem és én tapostuk a pelyvás sarat, mamám meg formába rakván vet ette az úgynevezett véjogot. Kreszovi árokban később a házhely földjéből további gerendákat bátyám vásárolta és faragta apámmal. Minden anyag már megvolt. Kitört az I. világháború, ahogy a negyedik elemit elvégeztem. Zsoldos Elek tanitóm az első mozgósitáskotf bevonult. Utána a bályám is 21 évesen besorozottként hat évig nem láttam. /Énekelte az akkori hallott nótát: Megállj , Megállj kutya szerbia nem lesz a tiéd magyar bosznia/. Akkor tudtam meg, hogy boszniánk is van és ez magyar. Bátyám énekelhette egész Vlagyivosztokig, mint hadifogoly. Bátyám kifeszitette a zsinórt a házhelyünkön, ezzel évge lett a gyermekkoromnak 13 évesen. Bátyám ács segéd volt. Egy M.Nosztvai barátja épitte a falakat, én meg a sarat, vájogot horttam kezéhez,, Öcsém meg mindig sirt, bömbölt a munka helyett. Apám erdőkbe járt napszámba vagy faszenet égetett, vagyis termelt, hogyha volt ait. Lini nővérem cseléd lett anyám húgánál, aki állomásfőnök felesége lett. Mivel a falum legszegényebb egyike voltunk leány nővéreimből három is e nagynénémnél voltak cselédek. Anya sokszor ott volt több napig apa dühös volt ezért, de mindig sok jó élelemmel megrakodva került haza. Ilyenkor nagy lett az öröm és béke is. Tető alá került a ház. Sárral tapsztottam, bemeszeltem, beköltöztünk a hátsó szobáSa. Mostmár ez lett életem nyolcadik otthona. Egy kései őszön, vagyis 1914-ben akadt paphegyen favágó munka, amly több hónapig adott keresetet. Apám a fürész másik végére fogott, mivel az erdő kitermelés mindig egy párból, vagyis fürésznek nevezték.