Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

- 5 A vízfelvétel a talajból felvehető vízmennyiségtől függ, ami a talajnemek visszatartó erejével kapcsolatos. A pikkelypáfrány a repedésekben levő csekély humuszból könnyen felveheti a vizet, amig sok van belőle. Azonban a talaj mennyiségénél fogva csak kevés vizet tud tárolni. A vizfelvételt neheziti az is, hogy a talaj magas Ca - inntartalma miatt sok vizet tart vissza /A Ca icn higroszkópos /, mivel a talaj csak kevés felvehető vizet raktároz, a pikkelypáfrányoknak a reggeli lehűléskor lecsapódó párát is fel kell használnia. A vízellátásban általában nem a csapadék, hanem a talajnedvesség a döntő. Az odorvári felhők gyakran lehúzódnak a völgybe. A levegőből lecsapódó vízcseppek is enyhítik a magyar pikkelypárfány vizgondjait. A pikkelypárfány jól türi a szárazságot. Ezt jó alkalmazkodóképességének köszönheti. Vastag bőrszövet borítja a levelét, melynek hátoldalán sötét pelyvaszőrök találhatók. Ezekkel a speciális képződményekkel a párolgás mértékét csökkenti a növény. A hasadék hőmérséklete 0,2o-3,lo C°-kal alacsonyabb, mint a nyilt területeké, igy itt a párolgásnak is kisebb mértékűnek kell lennie. A vizsgált időszakban nagyon kevés csapadék hullott a pikkelypáfrányra /8-lo mm két hét alatt/. Ennek hatása a másik két végén a pikkelypárfányokon is megfigyelhető volt. Levelei megbarnultak, összepödörödtak, vastagon pikkelyszőrös oldalukat mutatták a külvilág felé. A tapasztalatok szerint azonban a növény eső után néhány órával újra feléled, és visszanyeri eredeti formáját. A hő: A hő a növényi élet általános feltétele, amely a vizzel együtt a Föld növénytakarójának képét határozza meg. A Bükkben elsősorban a déli, kopár sziklákon a napsugarak beesési szöge igen magas, ezért azok felmelegedése nagyon gyors.