Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

- 6 A gyors felmelegedés ellenére a pikkelypáfrány a repedésekbe való * húzódással védekezik, mely mérsékli a hőmérsékletváltozást. A hasadékokban a nyári melegek idején alacsonyabb a hőmérséklet mint a nyilt sziklafalon, reggel viszont, amikor a gyors éjszakai lehűlés következtében hideg van, a hasadék hőmérséklete magasabb mint külső környezetéé. A száraz és a nedves hőmérsékletet naponta 12-szer mértük meg az Assman-féle aspirációs pszich^rométerrel. A mért adatokból számoltam ki a relativ páratartalmat. A hőmérséklet és a relativ páratartalom között nyilvánvaló összefüggés figyelhető meg. A hőmérséklet kb. 15-16 óráig emelkedik, majd csökken. A relativ páratartalom pedig 15-16 óráig csökken, majd emelkedik. Tehát általában a hőmérséklet emelkedésével a relativ páratartalom csökken. A csúcs alatt mért adatok szélsőségesebbek, szeszélyesebbek, amely valószinüleg a terület expozíciójának köszönhető. A legegyenletesebben és a legnagyobb mértékben a DNY-i lejtők melegednek fel, mert a korai órákban a DK-i és D-i lejtőkre jutó hőenergia a reggeli harmatot szárit ja fel. Ez a sugárzástöbblet elsősorban tavasszal és ősszel jelentős, mert meghosszabbítja a tenyészeti időszakot, és a déli elemek számára kedvező életfeltételeket nyújt. Az északi lejtők felmelegedése jóval kisebb mértékű. Ez a napsugarak kicsiny beesési szögével magyaráaható. Itt viszont magasabbba levegő relativ páratartalma, amely elősegiti a pikkelypáfrányok fejlődését, szaporodását. A fény: A növényre hulló napfény részben közvetlen /direkt/ részben visszavert, szőrt /Diffúz/ sugarakból áll. A kettő aránya még ugyanazon területen is rendkívül változó. A közvetlen környezettől és a napszaktól egyaránt függ. Árnyékban csak szórt fényt kap a növény. A szórt fény kedvezőbb a növényre, mint a közvetlen sugárzás, mert ez utóbbi növeli a párolgást, a test felmelegedését, sőt ha intenzitása már túlságosan nagy és hosszabb ideig van hatása alatt a növény, akkor közvetlen károkat okozhat.