Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

- 2 Abiotikus tényezők: A földfelszíni tényezők: A földfelszin tényezői nemcsak a makroklimát juttatják érvényre, de mikroklimaterek kialakitásával is befolyást gyakorolnak a pikkelypáfrányok életére. A tengerszint feletti magasággal megváltoznak a klimatikus viszonyok, a hőmérséklet, a fény- és csapadékmennyiség, ami a klimajelleg megváltozásával és a magassági övek kialakulásával jár. A földfelszin tényezői közül az expozició /kitettség/ a legfontosabb. A déli fekvésű lejtők melegebbek, naposabbak, szárazabbak, igy inkább xerofil /szárazságkedvelő/ - ellenben a hűvösebb árnyékosabb, nedvesebb északi lejtőkön inkább higrofil /vizkedvelő/ növénytakaró alakul ki. A pikkelypárfányokat inkább a szárazságtűrő növények közé soroljuk. A védtelen helyen élő növények nagyon ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. A pikkelpárfány nem birná ki a sűrűn jelentkező és igen nagy mértékű változásokat. Ezért védett helyeket keresett magának. Az Odorvár összetöredezett vékonypados szürkemészkövének hasadékaiban talált megfelelő védettségű lakóhelyre. A lejtők meredeksége közvetett vagy közvetlen hatású lehet. A meredekséggel növekszik a napsugarak beesési szöge, igy emelkedik a helyi klima hőmérséklete, növekszik a viz cirkulációja stb. A hajlászssögtől függ a felhalmozódó termőréteg mennyisége, s igy az állandó növénytársulás kialakulása, a lejtő beerdősülésének lehetősége, továbbá a hótakaró időtartama. A magyar pikkelypáfrány egyik érdekes tulajdonsága /legalábbis az Odorváron/, hogy általában függőleges sziklafalak repedéseiben él. Hogy ez a repedés vizszintes, függőleges, vagy szögetbezáró már nem olyan fontos. Természetes, hogy ahol a pikkelypárf ányok élnek, ott erdő nem alakulhat ki, s a hótakaró is csak bizonyos vastagságot érhet el.