Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

A hajlásszög határozza meg a törmelék mozgását vagy nyugváspontra jutását. A mozgó törmelék pusztitó hatása csak a legcsekélyebb mértékben fenyegetheti a pikkelypáfrányok létét. A növény ugyanis szük 0,5-4 cm széles repedésekben él, s legfeljebb a levelei sérülhetnek meg, amelyek idővel regenerálódnak, vagy uj nő helyettük. A korábbi évek kutatómunkája során az odorvári biológusok a szélső egyedek térképre vitelével vizsgálták a magyar pikkelypáfrány előfordulási helyeit és elterjedési területét, s a következőket állapitották meg: a./ a növény csak sziklahasadékokban él, b./ nemcsak karsztbokorerdőkben, sziklagyepen és nyilt sziklákon találjuk meg, hanem zárt erdőben is, ahol sziklakibuvá< sok vannak. Mivel az erdő záródásának a feltétele a vastag talajtakaró, igy csak néhány helyen, az erdő határától 15-2o m-re /tehát jobbára átmeneti területen / fordul elő. A három vizsgált mintaterület közül kettő déli, egy pedig északi. A két déli hajlásszöge 30°, illetve 45°, mig az északié 70°. Az északi mintaterület sokkal védettebb, mint a másik kettő. Ennek megfelelően a déli mintaterületen kisebb volt a területegységre jutó egyedszám, mint az északin. Az északi terület példányai fejlettebbek, mint a délieké, de egységnyi repedéshosszra nem jut több egyed. A talaj A talaj a növényi szervezet táplálékforrása, mert a növény a szénen kivül testének minden alkotóelemét a talajból veszi fel. A talaj fizikai sajátságai közül levegő tartalma, vizáteresztő képessége, hőmérséklete a talaj szerkezetével kapcsolatosak. Általában a talaj szerkezetétől és a növénytakarójától függ a talaj hőmérséklete is.