Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

M \JCh' sja'* os A magyar pikkelypáfrány az Odorváron 8 A DNY-Bükk keleti határa a Hór-patak, melynek szudokszerü völgyéből emelkedik ki az 546 m magas Odorvár. A hegy középtriász, általában vékonypados szürkemészkőből épül fel. A földtörténet során a belső erők hatására a mészkőrög kibillent eredeti helyzetéből, igy a kiemelt rétegfejek most meredeken buknak le a Hór-völgybe. Az Odorvár szükremészköve Ny-on a 651 m magas Odor-hegy palájával érintkezik, D-re az Oszlai-medence húzódik. A Bükk-hegység számos ritka endemikus és reliktum fajnak ad otthont. A sziklai növénytársulásokban és sziklafalakon több értékes növényfaj tenyészik. Az endemikus magyar pikkelypáfrány /Ceterach javorkaeanum/ néhány hazai előfordulási helye közül az egyik az Odorváron és a Hór-völgy néhány, a völgybejárathoz kezeleső sziklafalán van. A magyar pikkelpáfrány /Ceterach javorkaeanum/ leirását Vida Gábor 1963-ban adta meg. A növény rhizoma rövid, termete nagyobb /-22 cm/, a levél széles-lándzsás, 1,5-4 cm széles, gerince csak alsó negyedében sötét pelyvaszőrös. A spórák hossza 32-4o mikron

T szélessége 26-32 mikron. Elterjedési területe

: Bükk - Tarkő, Odorvár Az odorvári pikkelypáfrányokat három mintaterületen figyeltem meg 1979. július 17. és 27. között, 9 napon át végeztem méréseimet és megfigyeléseimet. A magyar pikkelypáfrányt elsősorban a környezet abiotikus és biotikus tényezőinek a tükrében vizsgáltam. Naszály Gerecse Vértes Bakony Mecsek Vác M „ Oregko Csatornavölgy, Várvölgy Guhavölgy, Somhegy, Somló Misina, Dömöskapu Szársomlyó Villányi-hegys ég