T. Bereczky Ibolya: Hódmezővásárhelyi szőrös párnavég a tiszaföldvári múzeumban (Tiszaföldvár, 1985) / 0453-1985

legközelebbi rokonát a s.ípioti

k nárta rendsaarezésében szereplő 32. számú, a makói tanyákról bekeriilt hímzésben talál11 tuk meg* A szerkezet - néhány térkitöltő motívum elhelyezése kivételével - tökéletesen egyezik, amennyire darrabunkat a közölt fekete-fehér képpel össze tudtuk vetni, a színezésük is nyilván hasonló lehet. A geometrikus díszű vonalsor mindkét pámavógen több színnel varrott. A szakaszos elrendezésű ^ a/földl szőrö3 párnavégek között gyakori félróz3áa mustrájú darabok - T. iCnotl

k Márta hat darabot közölt - számát tehát eggyel szaporíthatjuk a most bemutatott, Tiszaföldváron található hímzéssel. 4* Továbbgondolkosásra késztet bennünket az a két szőrhímzése s pámavég, amelyet a Képrajzi Múzeum őriz, s po-i

anovazk

y György A magyar népp díszítőművészete című munká12 jában mutat be. A 77*162. száma párnavéget .kunmadarasról gyűjtötték. Hímzett része a többi kun hímzéshoz hasonlóan a vásárhelyiekénél keskenyebb /38x68 cm/. Kompozíciója azonban némileg eltér a kun hímzések gyakori mintájától. Középdí3zítménye szakaszosan ismétlődő, hármas tagolású mintából épül fel: egy virágtőből két, két oldalra hakló félrózsa és két kisebb tüskésrózsára emlékeztető virág hajlik ki. Ezzel az elrendezéésel a hódmezővásárhelyi párnavéége 33. darabján, de szélmintaként találkoztunk. A 35. pámavég 3zéldíszítménye szintén hasonló, de tömörebb megfogalmazású* ^ A kunmadaras! párnavégen a vásár-