T. Bereczky Ibolya: Hódmezővásárhelyi szőrös párnavég a tiszaföldvári múzeumban (Tiszaföldvár, 1985) / 0453-1985

- 6 helyihez hasonlóan a félrózsákat nem egy szín több árnyalatával - mint a lunságban szokásos hanem több, egymástól elütő szín árnyalataival híaezték. Ugyanakkor a keskeny széldia zítmény 03 a határozott, de vékony keretvonal a karcagi párnavégekkel rokonit ja a kunmadaras* darabot. Más, kunsági szőrhímzééekan szintén előfordul a több színnel varrott vonalsor* A Pomanov3zk

y György által közölt másik, 139*893. számú pámavég raktárrendezés során került a néprajzi Múzeumban leltározásra és meghatározásra. Lelőhelyeként a Nagykunságot tartják nyilván. Ez a darab is elüt kissé a megszokott, kunságinak ismert hímzésektől: Meretei a Kunságban készülő pumavégekével egyeznek meg /36s6l cm/. Mintájának szakaszos elrendezése, a három egymással azonos motívum, mely a középminta terét szinte teljesen betölti, vásárhelyi párhuzamokat idéz akkor is, ha tüskésrózsa helyett négykaréju virágot látunk, s a virágtövek helyére pedig a HÓdaezővásarhJilyről i3 ismert csillag motívumot varrták. Erről a párnavégről hiányzik a középdÍ3zt elválasztó színes vonalsori a szélminta virágai és gránátalmái szépvonalú huroksoron ülnek, melynek rokon megfogalmazásai az egyik mczőberényi és a tiszafüredi párnavégen szintén felismerhetők.

1

4 Úgy véljük, hogy a bemutatott "nem klasszikus" kunsági szőrhímzéseket a dél-alföldiek egy csoportjával összevetve találunk kapcsolódási pontokat, annak ellenére i3, hogy mind-