T. Bereczky Ibolya: Hódmezővásárhelyi szőrös párnavég a tiszaföldvári múzeumban (Tiszaföldvár, 1985) / 0453-1985

3 riil.

9 a 2» T. Inoti

k Márta valaaennyi általa ismert éa elérhető hódmezővásárhelyinek tekintett hímzést megvizsgálta, fjegyri^kyolc hímzése azínben és kompozícióban egyaránt széles skálán mozog, j'é

l Edit - flofe

r Tamás elemzéséből tudjuk, hogy a szentesről előkerült pámavégek egyes vonásaikban közeli, a mezőberényiek C3ak távolabbi rokonságot mutatnak a vásárhelyi hímzésekkel - nem föl-le forgatottak a palmetták, hanem talpukon állnak, hasonlóképpen a kun hímzések rozettáihozj a szentesi hímzések a vasárhelyiekhez hasonlóan szinte a teljes anyagfelUletet betöltik, azéldíszítményük meglehetősen széles, A levegősebb mezőberényi mintákat összhatásukban közelebb állónak érezzük a kun hímzésekhez, a viszonylag sok térkitöltő motívum ellenére is. 3. A 76.1o.l. számon beleltározott szőrös pámavég vásário lás útján került a tiszaföldvári múzeumba. Egykori tulaj» donosa, dr. pető Mihályné Hódmezővásárhelyről köl-fctözött siszaföldvárra. A pámavég hímzett része jó állapotú lenvászon. A hímzést kispárnahuzattá alakították, kendervá*azon hátlapját varrógéppel erősítették a lenvászonhoz. A párnavég hímzett rés se 55x5o cm nagyságút a mintát hamis laposöltésekkel varrták, a aíszítmény az anyag szinte teljes felületét betölti. Kompozíciója alapján a hímzés a kazettás vagy szakaszosan ismétlődő mustrák közé tartozik. A középmintán három négyzetes alakú motívumot találunk: középen