Kocsis Emília: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1985) / 0452-1985

3o végigfolyó patak az apró hidakkal, az udvarokban látható hidas-ólak , a hátit cipelő asszonyok, a kicsit palócos beszéd. Nagyon sokszor halljuk a faluból visszatérés után, hogy ezek az emberek kedvesebbek , közvetlenebbek^i mint az otthoniak , Vajon csak mint vendégek érezzük ezt igy ? Az alábbi kis történet ehhez is és egy kiránduláshoz is kapcsolódik. 1966-ban vagy 67-ben egy hétfői napra tarkői túrát terveztünk. Vasárnap jobb étvágyúnak bizonyult a tábor az átlagosnál és hétfőre nem maradt elég kenyér. Veszélybe került a tura, hiszen útközben nem érintünk lakott helyet. Két élelmes fiúnak jutott eszébe, hogy megpróbálkozik a faluban . Elég későn indultak, sötétbenertek le. Ahol világosságot láttak, bekopogtak. Kéx hátizsák kenyérrel tér/ tek vissza. Ki egy szeletet, ki egy fél kenyeret adott. Husz év után sem felejtettük el. 2./ Minden évben szervezühk túrát a közeli Subalyukhoz. Lereszkedünk a Hór-völgybe az Odorvár szikláin vagy a jelzett turistauton. Megnézzük az Oszlai-őrház melletti tájház kiállításait, ahol megismerhetjük a hagyományos házberendezéslel , a fakitermelő munka eszközeit. Pár kilométeres gyaloglás után érünk a Subajyukhoz. Ebben a felszakadt barlangban 1932-ben lancza János vezetésével folyt ásatás, melynek során