Kovács László: Martfű története (1980) / 0446-1983

Nem sokkal később azonban már Martfűt is a török közigazgatáshoz csatolták, amit a defter összeirása bizonyit. S hogy csak közigazgatásilag választották külön Tiszaföldvártól az abból is létezik, hogy nem volt templom sem akkor, sem később Martfűn. A lakosróg sorsa nagyon nehéz volt. " A hódoltsági területeken a feudalizmusnak egy különleges formája alakult ki, mely a nyugati feudalizmustól lényegesen eltért. Ez az eltérés főképpen abban mutatkozott, hogy a török höbérbirtok nem volt örökölhető, de még állandó jellegű sem volt. Tulajdonképpen nem a birtokot, hanem annak jövedelmét kapta fizetésképpen a hűbéres katona ... A szolgálat érdekében az óriás török birodalomnak egymástól távol eső részeire, hol ide, hol oda helyzett tiszt, vagy tisztviselő, gyakran változtatta szolgálati helyét, s ezzel együtt hübérbirtokát is./15/ így természetes, hogy minden egyes hübérbirtokból az ott eltöltött rövid szolgálati ideje alatt a maximumot akarta kisajtolni minden török tiszt. Ehhez járult még a magyar végvárakhoz közel eső területek - mint egy darabig Martfű is - jobbágyainak másodszori adózása, mert " A török elől elmenekült nemesi vármeg/e a magyar végvári vonal mögött biztonságosabb területekre áttelepülve, mintegy jelképesen tovább folytatta a közigazgatást, és a földhözragadt jobbágy továbbra is adózott a magyar államnak és földesurának. Ennek az önkéntes adózásnak azonban nem e romantikus hazaszeretet, hanem a végvári katonák rablógazdálkodása adta meg a nyomatékát. " /16/ Tiszaföldvár és környéke a hosszú török uralom idején - talán éppen a fentebb emiitettek miatt - elnéptelenedett. Az elnéptelenedést bizonyitja, hogy " 17ol-17o3 között a" tiszaföldvéri pusztahelyet szegény emberek meg akarván szállani, Forgách Simon földesúr három évi adómentességet eszközölt ki számukra.