Kovács László: Martfű története (1980) / 0446-1983

A téglagyár is üzemel még, de mind a mezőgazdaságban, mind s> téglagyárban dolgozók száma elenyésző a cipőgyárban dolgozók szamához képest. Az egyre növekvő lélekszám, a dinamikusan fejlődő ipar megkövetelte a kommunális és a szociális ellátottság biztositását. A bölcsödé, az óvoda és az általános iskola fejlődését a népesedési viszonyok cimü fejezetben fogjuk áttekinteni. A felszabadulás előtti időkből "örökölt" a község egy téglagyarat, a vasút melletti általános iskolát, a cipőgyárát, egy kis lakótelepet, valamint a nagyon fontos és lényeges vizvezeték- és csatornahálózatot. Martfű belterületi lakásállománya a Tisza Cipőgyár fejlődésével, a népességszám növekedésével ugrásszerűen fejlődött. Az 1950 és 1960 közötti évtizedben, amikor Martfű tényleges szaporulata 56 %-kal nőtt, a nélkülözhetetlen lakások mellett a községi tanácsházát, a bölcsödét, óvodát, a kulturotthont, törpe vizmüvet és ártézi kutat épitettk, valamint a lakosság ellátását biztositó boltot és zöldségest. 1960 és 1970 között, a népességszám további növekedésével -36,3 %-os tényleges szaporulat - korzzerü általános iskolát, aposta mikrohullámú állomását és telefonközpontot, szolgáltatóházat, TÜZÉP-et, tej és kenyérboltot, péküzeoiet és ruházati boltot adták át a lakosságnak. S nem utolsó sorban 1960 és 1977. között épitettek 1191 lakást. így a belterületi lakásállomány 1833 db lett. Az 1960 éslS77 között épült lakások 51 %-a /6lo db/ földszintes, a további 49 %-a /581 db/ többszintes. A lakásépitési formákat tekintve egyaránt van /KISZ, állami célcsoportos, vállalati támogatású társas lakás, lakásszövetkezeti és OTP kölcsönnel magánerőből épitett lakás.