Kovács László: Martfű története (1980) / 0446-1983

- 22 A nagy fejlődés eredményeképpen Martfű községet a Szolnok Megyei Tanács 1970-ban nagyközséggé nyilvánította. Az 1970-es években a népességszám további emelkedésével párhuzamosan autóbgsz-váró termet, 89o m2 alapterületű ABC áruházat, húsfeldolgozó üzemet, ujabb vízmüvet, uj óvodát építettek, és bővítették az általános iskolát. Az OTP helyi fiókja is ekkor kapott uj otthont. Létrehoztak 1973-ban egy szociális otthont öregek részére napi egyszeri étkezéssel, s ez az otthon 1979-től már napi kétszeri étkezést biztosit. Megnyilt a Tisza Cipőgyár mintaboltja is. A munkásszállók hat ágyas szobáit három ágyasakká alakították, s minden szobában van hűtőgép. A községben jelenleg öt étterem, vendéglő, illetve presszó található. Közülük az 1977-ben átadott "János vitéz"-ben megoldódott az iskolás gyerekek reggeliztetése. Most épül és 1980. első felében adnak át egy uj presszót. 1979-ben a fiatal házasok lakásgondjainak átmeneti megoldásaként komfortos szobákat rendeztek be a Tisza Cipőgyér által fenntartott munkásszállóban. A nagyközség középfokú intézménye a Cipőipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola. Szakmunkásképzés már a felszabadulás előtt is volt Martfűn, a Bata-cég alapította az iskolát. Az 1944-45-ös tanévben 44 tanuló tanult itt. Az iskolát a felszabadulás után továbbfejlesztették. 1961-ben létrehozták az ország első cipőipari szakközépiskoláját, ahol érettségi bizonyitványt és szakképesítésről szóló végbizonyítványt kapnak a tanulók. Az 1970-es felmérések alapján már 289 felnőtt és fiatal tanult az intézetben. Az IV. ötéves terv ideje alatt hatalmas tornacsarnokot és sportudvart építettek az intézethez.