Kovács László: Martfű története (1980) / 0446-1983

- 20 MARTFŰ FEJLŐDÉSE A FELSZABADULÁS UTÁN /44/ A község központi részét a Bata által épitett telep képezte. A felszabadulás előtt a cipőgyáron kivül a munkásoknak épitett néhány lakás és munkásszálló jelentette a lakótelepet. Martfűt 1944. október 8-án szabaditották fel a Vörös Hadsereg egységei. Mivel a harcok előtt a lakcságot kitelepítették csak néhány emberrel kezdődött meg a gyár és a telep háborús romoktól való megtisztítása. Rövid idő alatt eltakarították a romokat, s uj élet kezdődhetett a községben. A gyár sok embert vonzott ide és uj lakások építése vált szükségessé. Martfű azonban 1950-ig Tiszaföldvárhoz tartozott, csak 1950 január 21-én vált önálló községgé. Mivel a környéken az 1950-ben államosított Tisza Cipőgyár volt az egyetlen ipari központ, aránylag gyors ütemben, a gyár bővítésével, fejlődésével párhuzamosan nőtt a lakosság száma. Az eredeti, a Bata által épitett és később tovább bővített telepen kivül szükséges volt egy uj telpülési hely kijelölése. Ezt a szolnok-hódmezővásárhelyi vasútvonal bal oldalán határozták meg, szemben a gyár főépületével. S uj házak egész sora épült a lakótelep másik, a Tiszaföldvárhoz közelebbeső végén is. A lakásépítkezések üteme azóta is folyamatos, állandóan épülnek az uj lakások. Korábbi mezőgazdasági jellegétől eltérően egyre inkább az ipar határozta meg Martfű gazdasagi jellegét. Az 1954-ben alakult termelőszövetkezet a Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezettel egyesült. A Héki Állami Gazdaság központja az 196o-as években Szolnok lett, ma már égtf csak egyetlen kerülete tartozik a községhez,