Bertáné Sarudi Edit: Egy kihalóban lévő kismesterség, a takácsság bemutatása (1979) / 0420-1983

- 4 A régi kendermunka között a helyhezkötöttsége és huzamosságánál fogva a társas fonás volt a legkiemelkedőbb . Ezt a munkát leginkább a mők végezték, de bekapcsolódhatott a legénység is. A népnyelv szerint a társas fonás a fonó. Egy másik jelentése pedig munkamód. Mivel a fonás legelterjedtebb formája a társas fonó , nemcsak anyagi javakat termeltek, hanem a falu szellemi élete is itt virágzott. Más lehetőség hiján itt ismerkedtek a fiatalok egymással. Annak ellenére , hogy a fonás nagyon nehéz munka, sokszor játékkal, viccelődéssel kötötték egybe. A nősülni vágyó fiuk itt nézhették meg , hogy a kiválasztott lány dolgos-e , ha nem volt az, feleségnek nem kellett. A XX. század első évtizedeiben azonban egyre inkább a nagyipari termelés került előtérbe^ igy a fonók - az asszonyfonó , ifjúsági fonóházak - lassanként megszűntek. Mivel dolgozatomban a takácsmesterség és fonás ősi formájával foglalkozom , a következőkben a kézzel történő fonással krránok foglalkozni. A fonás ideje tehát a téli hónapokra és kora tavaszra esett. A fonáshoz két féle guzs&lyt használtak, az egyszerű és kerekes guzsalyt . Éráekes, hogy a kerekes guzsallyal kényelmesebben és gyorsabban lehetett dolgozni, mégsem tudta az egyszerű guzsalyt kiszoritani. Az egyszerű guzsaly^ egyik formája a talpas guzsaly. Ezt házilag készitették, de durvasága , megmunkálatlansága miatt főleg a lánygyermekek használták tanulás közben. A talpas guzsaly tájnyelve változó. j* A Tisza mentén nőtlen, nőtelen, de a Tisza vonalától keletre a gyalogrokka elnevezést is használták. / 4 sz. fotó/ A kerekes guzsalyt is vidékenként másként emiitik. A Tiszától nyugatra .