Pápai Gabriella: Laczó János levelei (1980) / 0418-1983

- 18 A magyar hadsereg nagy része a bevonulása előtt paraszti munkával foglalkozott. Ezeknek az embereknek pedig nyár végén az aratás kötötte le szinte minden goddolatukat. Erre vonatkozóan is irt Laczó néhány sor. 1

1 Nagyon szerettem volna odahaza lenni aratásra, de sajnos itt azt mondják hogy nincs / mármint aratási szabadság / mert akkor mindenki menne aratni, ideki nem maradna senki. " A leszerelésre vonatkozóan is van hire : 1

1 ... ugy hallik ideki, hogy a 18 hadosztály leváltják hát akkor mink is hazamennénk, mert a mi ezredümk is abba van. Hogy oszt mi lesz belőle az igaz azt nem tudom, csak nagyon szeretnénk már mindnyájan. " Egyértelműen kiderül mennyire nem fűlik már a foguk ezeknek az embereknek a háborúhoz. Az, hogy meglehetősen merész kijelentéseket is tartalmaz ez a levél, annak is köszönhető, hogy a már ismerős Molnár Jánossal küldi haza, aki ismét szabadságra megy. Ha összehasonlítjuk ezt a tartalmat az ellenőrzött tábori levelező lapokéval, érethetjük, mennyi mindent tudták elfojtani az emberekben a hadseregben. A hátralevő augusztusi - szeptemberi lapok ismét a régi stilusban Íródnak. Ezekben panaszkodik, hogy nem kap levelet hosszú idő óta. Van ugy, hogy a csomagokat sem kapja meg, mert visszaküldik a pstáról. Mostmár nem kér dohányt, csak minél több süteményt. Már néhány előző levelében is szó esett arról, hogy pénzt küld haza, mert ott nem tudták hasznát venni ezt valószínűleg a kapott zsoldjukból gyűjtötték össze. Az itt irt 65 pengő az erősödő infláció ellenére is elég szép