Pápai Gabriella: Laczó János levelei (1980) / 0418-1983

- 17 Ha megnézzük a Laczó által emiitett helységeket a térképen, nagy vonalakban ugyan, de következhető a szovjet csapadtok erőteljes előrenyomulása. 1943. szeptemberében még Kálinkovicsinál harcoltak Laczóék, 1944. juliusára pedig Ukrajnának egészen a szélére szorultak. A következő sorokból kiderül, hogy nyilt titok, mire kellenek a magyarok a némethknek : " Most meg ugy hallik, hogy a németek mind elmennek innen a francia partokra mink magunk maradunk, akkor pedig csak gyengék leszünk, de még nem egészen biztos hogy igy lesz csak igy beszélik, más különben az a hir járja, hogy októberben vége lesz a háborúnak . " A saját bőrükre nézve joggal gondolták kevésbé veszélyesnek, ha a magyarokat koncolni való húsként hagyják a hátuk mögött. 1944. juliusában már a tömegek is érzik - legalábbis a fronton -, hogy ez a háború nem húzhatja sokáig. Ebben a részletes levélben egy katonai életkép is elénk tárul : " De éppen most jött a parancs hogy pakolni kell mert megypnk, most abbahagyom az irást. " És miért kellett megszakítania a levelet ? " ... már most megint az uj helyet is elfoglaltuk egész nap mentünk tegnap az esső szakadt ... a hagyekbe nagyon nehéz utunk volt és nagyot kellett kerülni csak itt vagyunk kolomia alatt, egy egy nagy bottal járunk mint a kukorica csőszök mert nagyon nehé? a hegyre mászni és a botra támaszkodunk. " Ezekből a sorokból már kapunk izelitőt abból, hogy milyen is az a katonáskodás, mi is az a háború.