Horváth Ferenc: Szajol – Tiszaug közötti Tisza-ártér tájértékelése és fejlesztése (1979) / 0408-1983

- 20 embert a tatárok megöltek, vagy elraboltak és az összes települést elpusztították. A terület a kunok és jászok betelepítéséig, 1249-ig lakatlan, vagy igen gyéren lakott. Szolnok: A Közép-Tiszavidék gazdasági és kulturális életének régtől központja Szolnok városa. A korabeli mezőgazdasági városok sorából a fontos tiszai átkelőhelynél való fekvése, tekintélyes rév és vámforgalma, de legfőképpen a sószállitmányok érkezése, raktározása és elosztása emelte ki. Ásót Máramarosból a Tiszán hajókon úsztatták le és innen szállítottál: tovább szekereken Pest, Heves és Nógrád megyékbe, valamint távolabb Nugat felé. A Szolnoktól nyugatra vivó utak viszonylag szárazabbak voltak, mint az egyetlen ut Debrecen felé. A városnak a Kamarával kötött szerződés alapján a Szolnok-Debrecen-i vá-mut gátjait, a mocsáron és a holtágakon átvezető gátakat gondozni kellett. Ezek az utak ennek ellenére csak száraz időben voltak járhatók. A többé-kevésbé rendszeres postajáratokat, csapadékos időszakban, 4-6 ló sem tudta céljához eljuttatni. A meglevő földvárat a török terjeszkedésének hírére Dobó István egri várka/pitány megerősíttette. A Zagyva vizének uj mjáederbe vezetésével a vár szigetre került. A várat a török 1552-ben elfoglalta. 1562-től már llandó cölöphíd köti össze a Tiszántúllal. /1967-ben előkerült a régi hid 14,2 m hosszú 4ox4o cm keresztmetszetű tölgyfa cölöpje/. A törökök további Erősítési munkákat végeztek, a vár palánkfalaiba 3600 db 16 m hosszú 40x40 m keresztmetszetű tölgyfa oszlopot építettek be. /A cölöpök fatömege 9216 m3. Ilyen palánksor építéséhez 15-20 ha. öreg tölgyes kitermelése szükséges/. 1685-ben a császári hadak kiűzik a török csapatokat a városból. A XVIII. században megindult gazdasági fellendülés a város fejlődésót is magával hozta. Továbbra is legjelentősebb a s/ószállitás jövedelme. Évente 250.000 mázsa só érkezik Szolnokra. Jelentős ácsipara, malomipara alakul ki. /1775-ben 4845 fő, 1821-ben 9000 fő, 1827-hen 11680 fő, 1862-ben 1046o fő, 1874-ben 16803 fő lakos volt./