Horváth Ferenc: Szajol – Tiszaug közötti Tisza-ártér tájértékelése és fejlesztése (1979) / 0408-1983

- 18 1633. Kóborlók: sarki búvár nyári lud vándorsólyom tavicankó kis bukó ezüstsirály réti fülesbagoly darázsölyvbarna kánya pusztai ölyv /szirtisas/ fenyőszajkó barátcinege A tájvédelmi körzetnek két szigorúan védett területe - a vezsenyi gémtelep és a tiszakócskei partifecske telep - a madarak élőhelyének védelmével kapcsolatos. A gémtelepen lo-15 pár kis kócsag, kb. 2oo pár bakcsó, 5-6 pár üstökösgém költ. Ujabban néhány szürkegém költését is megfigyelték. A partifecske telepen kb. 3000 pár fefeske fészkelt. 1977-ben a költési időszakban a Szolnoki Vizügyi Igazgatóság által végzett partbiztositási munkák során mintegy 2000 fészket semmisítettek meg, elpusztítva a tojásokat és a repülni nem tudó fiókákat. A telep fennmaradása és fejlődése bizonytalan. /T'iszakécske a körzet legdihamikusabban fejlődő üdülő területe. Tapasztalat szerint itt lényegesen kevesebb szúnyog volt mint más körzetben. Ez a partifecske teleppel hozható összefüggésbe. A partifecske testsúlya 5o-7o %-át kitevő sulyu rovart fogyaszt. A madár átlagos súlya 14 g, Csak a 6000 madárszülő által elfogyasztott rovarok mennyisége napi 42 kg. A fiókák nevelésekor ez a szám lényegesen nagyobb./ 164. Őz, mail, fácán. A vadászható fajok közül nagy létszámú az őz, fácán állomány. Kisebb, de még megfelelőnek mondható a mezeinyul populáció. Különösen Nagy szerephez jut az ártér magas vadeltartó képessége a táplálókszegény téli időszakban. A hazainyár sarjak, füzfélék, rubus fajok táplálékot adnak a növényevőknek, a nádas, sásos, cserjés, részek er/dőszegélyek búvóhelyet és táplálékot adnak nyúlnak, fácánnak.