Ferenczi György: Adalékok Cibakháza község történetéhez az újjátelepítésétől a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig (1718) (1975) / 319-1975

Végül az alsó fokon állt a manualista, akinek nem volt igásállata, de földje lehetett. A XVIII. század elején a szolnoki Tiszatájon általában kevés volt az igásállat. Az igaerővel való ellátottságról vall az 1728-as összeírás. A szolnoki Tisza--tájon az összeirt 15 községben 86 egészekés, 365 négv-kétökrös cimborás, 340 gyalogjobbágy és 77 zsellér volt. /32/ Cibakháza község nem szerepel ebben az összeírásban, igy a diciális összeírásokat kell vallatóra fognunk az igaerővel való ellátottságot illetően. Tudjuk nagyon jól, hogy ebben az időben divik az adócsalás, sokszor a földesurak be leegyezésével. Azonban ha nem áe tudjuk meg az igásökrök számát, a bevallott adatokból következtetni lehet a tényleges állapotra. Az 1721-22-es összeírás szerint a feltüntetett 28 adózó háztartásfő közül hat rendelkezett igésökörrel, a kezükön levő ökrök száma 14 volt. Ugyanekkor 8 adózónak 12 lova volt. /33/ Az

1724- as összeírás szerint pedig az összeirt 25 adósé közül tizen rendelkeztek összesen 22 jármos-ökörrel, és 6 adózónak összesen 12 lova volt. /5-4/

1725- ben két összeírás is készült az adótárgyak megállapítása céljából. /35/ A vagyonosszeírás szerint 26 adózó közül tíznek volt összesen 19 jármösökre. 16-nak pedig egyáltalán nem volt. Nyilvánvaló ezek az adatok nem felelnek meg a valóságnak. Mutatja az adatok pontatlanságát az is, hogy ugyanebben az évben készült egy összeírás azzal a céllal, hogy felméeja, kinek hiányzik iga erő a napi munkájához és eszerint 19 adózónak van egyigás marhája vagy kocsis-lova, és 21 adózónak hiányzik a napi munkájához egy állat. A kát összeírás között, sőt az utóbbiban önmagában is ellentmondás van, h.isz ha csak egy állat egy jobbágy napi munkájához, akkor feltétlenül van tpbb állata.

Te pedig nem tűnik: ki az összeírásokból«