Gyevnár Éva: Hogyan készül a kenyér, a lekvár, a csiramálé, a párkorpa Tiszaföldváron? (Tiszaföldvár, 1973) / 0307-1973

5 KOVÁCS LAJOSMÉ: A szilvát a vajdlingba vagy teknőbe beletesszük, vizet öntünk ra, megmossuk két léből is, azért, hogy homokos ne legyen. Kiszedjük a magját. Van aki megdarálja, mert ugy hamarabb meg­fő. Van aki nem darálja meg. "Jó nekem ugy is ". Mindenki olyan ke­ményre főzi, amilyenre akarja. Például, mikor én Kisvárdán voltam, ott olyan keményre főzték, hogy tán még égett is. Adni akartak belőle, de én mondtam, hogy nekem ne adjanak én meg nem eszem. Mikor megfőtt, berakjuk a kemencébe, először a tetejét egy ki­csit megzsirozzuk. A meleg kenencében jó vastagon bebőrödzik, és akkor nem kap penészt. Van aki tesz bele par darab babérlevelet. Mi mindig tettünk be­le. CSER GABORME: Mikor a szilvát hazahozzuk a szőlőből, feltesszük párszáritóra, hogy egy kicsit töppedjen az a jó érett szilva. Két-három napig áll a párszáritón, és igy édesebb lesz a lekvár. Utána jó bő lében megmossuk, kimagozzuk és feltesszük az üstbe. Sárgtéz üstbe, mert abban fő a legjobb lekvár. A szilva közt ha­gyunk lo-15 szem magot, mert az a kavaráskor nem hagyja, hogy lekozmásodjon. Ha lekozmasodik szaga van. Ott kell ülni az üst mellett és kavarni. Addig kavarjuk, mig jó öreg nem lesz, mert ha hig, akkor hamar felposhad. Nagyon jó ha egy kis fahajat és babérlevelet teszünk a lekvárba. Ezt régen is igy csinálták, és biztosan igy csinálják még ma is, ahol lekvárt főznek. Ha megfőtt a lekvár, annak a lekvárfőző kanálról nem szabad lees­nie. Akkor van kész, ha a kanálon megáll, mert ha hig, akkor le­szalad rólj; s tovább kell főzni, ha nem akarjuk, hogy megromol­jon. Mikor kifőtt, tiszta edényekbe rakjuk, jó púposán,s tiszta ruhá­val, vagy celofán papirral betakarjuk. Mikor a teteje bebőrösö­dött, akkor, ahol van kemence, kemencézik. Kenyérsütés után berakjuk a kemencébe. Ha hig a lekvár, akkor ki­jön az edényből, kiforr. Mert az a kemencében még forr, érik. Amit keményre főztünk, az le süpped, olyan szépen lekerekedik, mintha kistányér lenr.e az edény tetején. Szépen bebőrödzik és nem romlik meg. Kemencézés után lekötik, vagy celofánpapirral, vagy hólyagpapir­ral. Ezelőtt hólyagpapirral kötették le, nemigen volt celofánpapir. Mikor mi lányok voltunk csak hólyagpapir volt, a z a finom, jó hólyagpapir. Azzal lekötjük, s tehetjük azt bárhová nem romlik meg, ha jól meg van főve és ki van kemencézve. A lekvárnál sz a fontos. Ahol ezt megcsinálják, ott van jó lek­vár.

Next

/
Thumbnails
Contents