Szabó Béla: A különféle talajművelés és trágyázás őszi búzafajták terméshozamára gyakorolt hatásának vizsgálata tiszaföldvári adottságok között (Tiszaföldvár, 1966) / 0288-1973

- 12 Az eddigi kisórleti eredmények azt bizonyítják, hogy nedvesebb körülmények között a szántásos, félig száraz ós száraz körülmények között pedig a tarlohántásos sekély művelési módszer növeli jobban a buza termését. Az előbb ismertetett külföldi szerzők köde/ményeiből azt lehet megállapitani, hogy az őszi buza talajelőkészitési mód megválasztása tekintetében külföldön sem került még a kérdés nyugvópontra, számos ellentétes vélemény uralkodik, s igyekszik a kísérletező érveléseit mindinkább alátámasztani. A talajelőkészitési mód megválasztásánál eddig csak a megfelelő magágy, a csirázáshoz és keléshez szükséges optimális feltételek biztosításáról esett szó. A korán lekerülő elővetemények után a talajelőkészitósre elegendő idő áll rendelkezésre, igy a talajmüvelési módok egészen széles skáljá alkalmazható. Más azonban a helyzet a későn lekerülő elővetemények esetében, ahol kevés idő áll rendelkezésre a talaj előkészítésre, a vetésidő betartásának fontossága miatt. Ilyenkor már azt a módszert kell választani, amely a talajelőkészitési módok közül gyorsabban biztositja a kivánatos agrotechnikai szempontból megfelelő magágyat. SZIKSZAI /41/ több év tapasztalata alapján azt állitja, hogy az őszi buza akkor adta a legnagyobb termést, amikor október 1 ós 15-e között vetették el. Ha a legmegfelelőbb vetési időt elmulasztották, csökkent a buza termése, mégpedig annál inkább, minél nagyobb volt a késedelem és minél kedvezőtlenebb volt a vetésre az időjárás. át KOVÁTS /2/ három éven végzett üzemi vizsgálatok alapján megállapította, hogy a vetésidőnek az őszi buza termesztésben nagy gyakorlati jelentősége van. Az október 1 és 2o-a között, tehát az optimális időben végzett vetés költségtöbblet nélkül növeli a termést.