Angyal Józsefné: Martfű kialakulása, különös tekintettel a társadalmi és művelődési viszonyokra (1972) / 0287-1973

Bár ezt követően a Vörös Hadsereg mág néhányszor visszahúzódott az ide-oda hullámzó harcok során. Gerskovics szovjet haditudositó is tesz emlitést erre vonatkozóan. "Reggel felé egységünket néhány kilométerrel lejjebb a Tisza folyásának irányában átdobták a cipógyárhoz, amely a folyónak ugyanazon a partján állt. Virradatkor valol itt láttam meg a Tiszát, amilyen az a valóságban. Keskenynek, mint a mi Moszkva folyónk, veszélyesen kanyargósnak, és mondhatnám nagyon békésnek."/2V A harcok alatt súlyos károk keletkeztek mind az épületek, mind a gyári berendezésekben. A fasiszta csapatok ellentámadásai következtében, a bombázások által két kettős csarnoképület égett le, tele áruval, anyaggal, gépekkel és felszerelésekkel. A felszabadulás 1945-ben füstölgő romokat, üres kiégett épületeket talált. Az ittmaradt és környékbeli dolgozók egyrésze hozzálátott a romok eltakaritásához. 1945- februárjában adta át a Vörös ^adsereg a Martfűi Cipőgyárat az akkori vezetőségnek. Ugyanakkor megbizást kaptak a Vörös Hadsereg részére bakancsok bérmunkában való gyártására. A gyártás 1945. márciusában kezdődött meg. Ebben az időben a település társadalmi, politikai életét a cipőgyárban kialakult politikai helyzet határozta meg. Nem volt önálló község, közigazgatásilag Tiszaföldvárhoz tartozott. Üzemi pártszervezet ekkor még nem volt, a kommunisták a tiszaföldvári pártszervezethez tartoztak. Ott számoltak be tapasztalataikról, onnan kaptak utmutatást a további munkához./24/ A Bőripari Szakszervezet helyi szervezete 1945.ápr.18.-án alakult meg. A szervezkedés aránylap lassú volt, "mert a dolgozók túlnyomó része semmiféle szervezeti multtai nem rendelkezett." /2*/