Pintér Márta: Szarvasmarha-tenyésztésünk helyzete és fejlesztésének feladatai (1972) / 257-1972

- 13 -3» Szarvasmarha-állományunkra vonatkozó szerkezeti változások.

Szarvasmarha-állományunk fajta szerinti összetétele a mezőgazdaság belterjesebb# válásával lényegese változáson ment át./2.ábra./ A magyarszéke a múltszázad végén állományunk kb. 2/3 részét alkotta, 1949-ben már csak a 7,8 %st? ma pedig már csak törzstenyészetekben találhatunk néhányat.

A bivalynak is egyre kisebb a szerepe, napjainkban csak elvétve találunk egyet-egyet. A borzderes is állományunk csak kis hányadát képezi, viszont a svájci és a hazai piros-tarka egyre nagyobb tért hódit, 1949-ben az összes állomány csaknem 4/5 részét képezte, napjainkban pedig 90-95>-át.

A szarvasmarha-állomány kor,ivar, és hasznositási csoportok szerinti összetétele is megváltozott* Csökkent a tehénállomány A.ábsra/, még az 1945-ivi számát sem éri el, nagyobbmértékö, erőteljesebb ,mint az osszállományé, és javulás sem tapasztalható. Ez rossz hatással van az egész állományra, mivel a h tehenek hiányában nem lehet az állomány pótlásáról kellően gondoskodni, és a tejtermelés sem kielégitő. A csökkenés oka a tehenek nagyarányú levágása, mely a magas tejhozamu és betegségmentes / Tubarkulózis/ állomány kialakításáért történik. Ezenkívül a hústermelés, a hizlalás nagyobb anyagi haszonnal kecsegtet. A tenyészüszők száma is egyre csökken. Az igás-ökrök eltűnnek.

Szarvasmarha tenyésztésünk a hústermelés, a nagyarányú hizóállomámy kialakítása felé hajlik.