Pintér Márta: Szarvasmarha-tenyésztésünk helyzete és fejlesztésének feladatai (1972) / 257-1972
14 -Takarmánytermesztésünk ég szarvasmarha-tenyésztésünk helyzete, problémái» Szarvaamatoha-tenyé aztésíink sokat fejlődött a felszabadulás után, de még mindig rengeteg problémával küzd. A legnagyobb probléma az, hogy még mindig nem találtuk meg a megfelelő arányokat az állattenyésztés és növénytermelés között, a szarvasmarha-állomány belső szerkezetében а ж hasznosítási csoportok között, igy a takarmányellátás is sok helyen akadozik. Növénytermesztésünk kialaitásában az éghajlati viszonyok játsszák a legnagyobb szerepet. Takarmánytermesztésünk vizsgálatakor két részt kell megkülönböztetni: egyik a Dunántúl és az Északi-középhegység vidéke, a másik az Alföld. Az előbbinél a kedvezőbb csapadékellátás, jó talajadottságok hatására a szántóföldi takarmánytermü terület nagyobb hányadát szálas és lédus takarmányok foglalják el. Ezeken a részeken nagyobb jelentőséggel bírnak a természetes tairarmánytermfl területek, a jó minőségű , magas terméshozama rétek és legelők. Az Alföldön a kisebb vizigényü, a szárazságot jobban tűrő abaaktakarmányok terjedtek el. Itt a gyepterületek kisebb hányadát foglalják el a földterületnek és minőségük is rosszabb mint a Dunántúlon vagy északon; többnyire szikesek. Növénytremesztésünkben sem alakultak még ki a megfelelő arányok. Legjobb az a módszer, amikor az állattenyésztés diktálja a növénytermesztésnek a szükséges takarmány-illetve tápanyagmerrnyiséget. Ehhez igazodik a két tiszaföldvári termelőszövetkezet is: “a Lenin MGTSZ és a SZABAD NÉP MGTSZ* A Szabad Nép Tsz* pl* a növénytermesztésének kialakításában elsődlegesen az állatállomány igényét, másodlagosan a kenyégabona - szükségleteket, hardadsorban a népgazdaság számár a szükséges ipari növényeket termeszti.
