Pintér Márta: Szarvasmarha-tenyésztésünk helyzete és fejlesztésének feladatai (1972) / 257-1972
12 2» Szarvasmarha-állományunk és a többi állatfaj áránya, teleti.eltéréseik ** Szarvasmarha-állományunk aránya többé-kevésbé meghatározza a többi állatfaj arányt* /10/ mert ahol nagy a szarvasmarha arány, ott a 100 szarvasmrahára jutó sertés száma alacsony* Hazánkban - a szarvasmarha arányt véve alapul - szarvasmarha tartó körzetek határolhatók el. Ezek többnyire a kezező természeti feltételekkel biró tájegységeken alakultak ki. Ezek a körzetek a következők: Zalai-dombvidék, Rába-völgye, Nógrád, Borsod, Szarmári siskság, Déli-Bakony, de nagyarányú még a szarvasmarha-tenyésztés a Kisalfődön, A Dráva mellékén, a Somogyi-dombvidéken. Hátrányos a helyzet a Délkelet-Alföldön, a l'iszéntulon, a Duna-Tisza közép, a Duna völgyében, ezeket mind fejleszteni kell. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés hatáséra még a szarvasmarhatartó kőzetben is, -csökkent a szarvasmarhatenyésztés aránya, a íHinéntulon és az észak-magyarországi körzetben, de elsősége is igy megmaradt. A Nyugat-Bunóntulon de az ország többi részében is - a lóállomány dsökkenésével felszabaduló takarmányok a szarvas-marha-tenyésztés növelését seigtették elő, de a sertések nagyobb arányú növekedésére a szarvasmarha-tenyésztés területi speeializációja kissé elhalványult. Az Alföldön az állomány számát nézve kicsiny növekedést /0,9%/ tapasztaltunk, de ez nem általános; egyik területen nőtt, másikon csökkent a szarvasmeeha-sűrűség kiegyenlitÓdés szerűen. Ennek a fejlődésnek az oka az, hogy az országos átlagnál gyorsabban nő a szálastakarmányok területe.
