Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

- 29 A jegyzőkönyv í. kötetének 336.lapján a kör vezetősége kijelenti, hogy március 15.-e " ... a Krisztus testesülése után - nekünk, 48-as érzelmű polgároknak - legszentebb és legnagyobb napunk." A 48-as kör segiti a legtöbb adománnyal a Kossuth szobor elkészítését is. 8. Tiszaföldvár kultúrtörténete. Az iskolázás. a./ A reformátusok iskolája. Az 172o-as években, az ujratelepedés alkalmával megindult az iskolai élet is Földváron. Hamarosan "fitanitót" /rektort/ alkalmaztak, s ezt követte a leánytanitó alkalmazása is. Hatvan évvel ezután a református egyház anyagilag már megerősödött, - szoros kapcsolatot te* remtve Podmaniczkyval, a község földesurával - igyekezett kezébe venni az iskolázás ggyét. Az 1786-i dijlevélből kitűnik, hogy a tanitó fizetése megközelitőleg fix összegből állott, ellentétben a másfelé szokásos diák adományok bizonytalan jövedelmével. A leánytanitó bére is rendezettnek mondható. Mindkét tanitónak járt egy-egy negyed telek szántó. Az első földvári iskola szellmi szintjéről az akkori ref.lelkész: Major Mihály feljegyzése szolgáltat adatokat. Major 1778-ban megirta Specimenjét, melyben az oktatás követelményeit illetően az 177o-i debreceni Methodushoz ragaszkodott. Ennek megvalósitását szigorúan megkövetelte Földvár akkori viszonyai között. A fitanitó, de elvétve a leánytani6ót is a debreceni kollégiumból hozták, a togátus diákjai közül. A kellőleg biztositott javadalom népszerűvé tette a földvári iskolát a debreceni diákok között. 179o körül az ifjabb kollégisták közül a fiuk elemi oktatására harmadik tanitót: préceptort is alkalmaztak, aki egyben harangozó volt is, évi 36 frt-ért, 12 köböl búzáért, harangdijért,