Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

bor-buza juttatásért, s a tanítványoktól a rektornak járó csirkék feléért. A földvári "fiiskola" a debreceni kollégium összeirása szerint a XIX. század elején már az önálló iskolák közé számit. Az 1795-i kerületi tantervi utasitás előirja a földvári iskola számára is a latin nyelv oktatását. Ennek nem sok pozitiv eredménye mutatkozott a magyar és kevesebb tót anyanyelvű gyermekek között. 1814-ben már egyenesen a szülők ellenkezésével találkozik a latin nyelv erőszakolása. /44/ A presbitérium szigorúan vette a tanulók mulasztását is. Az iskolakerülők ellen rendszabályokat foganatosított. Erre utal az 1841. január 13.-én felvett presbiteri jegyzőkönyv: "Kötelességül tétetik a Biráknak, hogy mind arra, mi szerént az árva, el hagyatott gyermekek iskolába járjanak, s ott kellő oktatást és tanitást nyerjenek, mind, hogy ez illető Oskolai Tanitók, midőn árva és ollyatén gyermekeket, kiktől a Tanítói fizetés nem tellyesitethetik, bármennyi számmal lennének is azok, ingyen, s több tanítványaikkal egyenlően tanitani, oktatni s vélek éppen oly kiméivé bánni el nem mulasszák, gondjuk légyen, hogy igy általjában minden gyermekek el mulaszthatatlanul kellő oktatást és oskolai tanitást nyerjenek". A presbitérium egyes jószándéku és hozzáértő tagjai nemcsak az iskolában folyó munkával, hanem a tanitó személyének megválasztásával, jártasságával is törődtek. 1845-ben a megürült leánytanitói állást olyannal óhajtották betölteni, aki még " a hangjegyek ösmeretében a zenészetben is okult légyen ..." Sőt azt is kikötötték, hogy a leendő tanitó felesége kötésben, varrásban jártas legyen, aki illendő fizetés mellett a tanulni vágyókat varrásra oktathassa.