Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

- 20 már Wodiáner Rudolf ült, mig Andor vagyona csőd alatt állott. Podmaniczky János a maga részét Martfű pusztán kapta ki, ugyanakkor Földváron U neki csak a 2o holdas belsőség jutott. /3o/ , A zavaros birtokviszonyok ellenére a földvári lovak ezután is kapósak maraátak, remondákat többször szállítottak a hadseregnek. A 48-as forradalom uj helyzetet teremtett a nagybirtokok©- adómentességével kapcsolatban. A közteherviselést Podmaniczky Jánosnak is tudomásul kellett vánni. Ezt az elvet a Bach-kormány is kézségesen elfogadta. Podmaniczky igen nehézkes és késedelmes adófizető volt. Könnyen megfeledkezett erről a kötelezettségéről: abban a tudatban nőtt fel és öregedett meg, hogy birtokai adómentesek. Jöttek is az adóintések Földvár ellen, végrehajtással karhatalommal fenyegetve meg a bárót. /31/ Az uradalom regálé-joga /vendégfogadó, husmérés, halászat, komp, a hozzátartozó földekkeik együtt/ az ötvenes években 237o-2556 frt.ért volt bérbeadva. A község és a földesurak közt a z úrbéri rendezés, a legelőelkülönités és összesités miatt perre került sor. Ez 1856-ban kiegyezéssel végződött. A legelő használatára nézve a telkes gazdák 1859-ben állapodtak meg. 1855-ben a nagy vendégfogadó már olyan rozoga állapotban volt, hogy a község hatósági uton akarta Podmaniczky terhére rendbehozatni. A közbirtokosság 18£6-187o közt eladta a közös uradalmi telkey ket, a mérnöki, a vendéglőhöz tartozó, az orvosi, hadnagyi, valamint a * mészárszékhez, csárdához, vezsenyi révhez tartozó földeket 38.112 frt-ért, A de viszont ezek helyett uj telkeket ajándékozott az evangélikus és refor# mátus lelkésznek, mindkét felekezet tanitóinak, a birónak, jegyzőnek Földváron és Vezsenyben egyaránt. /32/