Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

A Podmaniczky birtok fő jövedelmi forrása ezentúl is a gyapjú. Ezt valamint a gabonát és a dohányt hajón szállitottáK Szolnokig, ott pedig szekerek vitték Pest felé. Hajókikötő létesitésére igen alkalmas volt a Martfűi tiszapart. A viziut olcsóbb volt, de lassúbb és megbízhatatlanabb. Megtörtéit, hogy a fuvarozás késedelme miatt olcsóbban kellett értékesiteni a gabonát. Ebből aztán szintén nagy veszedelem keletkezett a bárói családban. 1859-ben Földvárról 9ooo pozsonyi mérő repcét adott el Podmaniczky, 43.ooo frt értékben. Ezt Szolnokig hajón, onnan Rákospalotáig vonaton szállíttatta. /33/ A Podmaniczky vagyon 1862-ben szűnt meg, 13o éves mult után. Ez évben az elöregedett Podmaniczky János ünnepélyes adománylevéllel átadta ajándékképpen birtokának jelentékeny részét leányainak. Tiszaföldvár és Martfű PoámaniczkyY^utott /Koppély Frigyesné/, Jellemző a termény gazdálkodás Podmaniczky-féle formájára, hogy - Koppély megállapítása szerint a felhalmozott termények romlottak voltak. /34/ Podmaniczky Zsuzsanna férjétől, Koppély Frigyestől elvált, s gfóf Vigyázó Sándorhoz ment feleségül. Ettől kezdve a Podmaniczky örökség mint Vigyázó-birtok ismeretes. A Szükséghombár intézményének fejlődése. Az 1837-ben létrehozott alapitmány szabályzata az évtizedek folyamán elavult. 1867- január 1.-én szerkesztettek uj alapitmányt,. Ettől kezdve az alapítvány Tiszaföldvári Községi Takarékmagtá

r néven szerepel. Az uj alapszabály lényeges pontjai a következők: "A Heves és Külső-Szolnok t.e. megyékbe kebelezett s 1837-ik évben alapított tisza földvári községi Takarékmagtár 1867.január 1-én felállított és községileg szentesitett uj Alapszabályai

. Gzélja és rendeltetése ezen Takarékmagtárnak: 1./ A T.földvár községében és területén lakó élelemben megszorult lakosoknak hit és nyelv különbség nélkül, legközelebbi termés bevételéig mérsékelt