Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

"Kelt Tisza-Földváron Mártius 12.-én 1838-ik esztendőben. Irta Gaál János m.k. Tiszaföldvár egyszersmind a vélemény adók jegyzője. Látta: Makay Ferenc m.k. kormányzó." /25/ A Szükséghombár egyéni alapítványokkal is szépen bővült, erről tanúskodik többek között a következő felajánlás: " A Szükség Hombár gyarapítására, ugyan 1838-ik évi Márt.12.-én ajánlásokat tett Tisza-Földvári lakosok nevei: 1./ Tek.Malgr Ferenc Ur 5 köböl buza ..." 2./ Nemzetes Eördögh Ferenc 2 köböl 2 véka buza ..." 29./ sorszám után: "Összesen 36 köböl 2 véka buza 21 köböl árpa," Ez a több mint loo évig fennálló - mondhatni, hogy országos viszonylatban egyedülálló - intézmény érdekes példája a tiszaföldvári jobbágyok szövetkezésének, kölcsönös segiteni akarásának. Szervezői a gazdasági kérdéseken túlmenően gondoltak a kulturális giényekre, is. A tekintélyesre növekedett alapitmányi vagyonból később iskola, egyesületi székház, közfürdő keletkezett. Az egészséges kezdeményezés lehetősége azéEt volt meg, mert az alapítvány kezelésébe beavatkozhattak a jobbágyok, majd azok leszármazottai. A vezetés sokáig földesúri kézben volt ugyan, de a lakosság legtöbbször érvényt szerzett akaratának a jövedelem felhasználása terén. Mindenesetre, a Szükséghombár sem oldotta meg az égető gazdasági problémákat, s aCldváriak sokszor nyomorúságos helyzetét. Még az alapitás után lo évvel, 1847-ben is felüti fejét az éhség. A nyomorúságtól elcsigázódott és porig elázott jobbágyok kérő, majd az ujabb könyöradományt megköszönő levelét tanulságos szószerint közölni. 1847. május 22.-én a községi tanácsgyülés a következő sofcokat intézte Podmaniczki Jánoshoz: "Méltóságos Báró Url Kegyelmes Urunk és Atyánk! A mult évi szük termés következtében Helységünkbe az inség oly fokra