Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

- 16 hágott, hogy sokan már az halál kínjaival küzdenek; - megborzad az ember, - fáj a szive, - s görcsöket kapnak tagjai, az sok sáppadt - kiaszott arczok látásán, - Hemzseb utszánk a sok kenyér kérőtől, s keresőtől. Pest vidékétől a Maros partján lakókig - látogattak meg bennünket az életkeresők, - nem találták ők, - nem lelünk miis sehol - nincs gabona eladó sem Helységünkben, sem vidékünkön - minden órán rebegünk - s féltjük kétségbe esett lakossainkat ez éhség borzasztó következéseitől - mi hogy meg ne essék, - jobbágyi mély alázatossággal esedezünk Méltóságod kegyes atyai szine előtt, hogy Martfői Magtárát folyó áron meg nyittatni az éhezők számára - s az éh haláltól, mit külömben lakossaink közül sokan ki nem kerülnek, őket megmentesni kegyeskedjék. _ Kik alázatos esedezésünk ismétlése mellett jobbágyi mély alázatos tisztelettel vagyunk Tisza-Földváron május 22.-én 1847. A Méltóságos Báró Urnák legalázatosabb szegény szolgái s ajobbágyi földvári Birák." A földesúr intézkedésére a következő hálálkodó levelet irják: *' Bár a csudatételek ideje le járt, de azért nem fogytak meg az Ur kezeinek áldásai, melyek ha láthatatlanül nem hullatják is mint régen a mannát, választottai által a várva várt segitséggel nem késnek. Édes öröm futotta el minden ereinket, midőn meghallottuk, hogy Méltóságod magtára megnyitásakor oly utasitást méltóztatott adni Martfői Gazda Tisztségének, mely szerint a Földvári és Vezsenyi lakosoknak, minden véka életet egy forintal alább adjon, mint más vidékieknek - ennél ily Ínséges időbe is - legmerészebb gondolatunk sem terjedhetett tovább. Azomba tegnap aTisztelt Gazda Tisztségtől azt értvén, hogy Méltóságod szegényebb sorsú lakos társainak inségök enyhítésére, újra egy ezer forint értékig gabonát ajándékozni - s adatni méltóztatott, e nagy szerű áldozat annyira meghatotta szivünk húrjait, hogy nem találunk szavakat Méltóságod eránt való igaz tiszteletünk s forró hálánk rebegésére.