A Tisza Cipőgyár 20 éves fennállásának, alakulásának története (1970) / 0235-1972

- 12 Az üzem régi vezetőinek egy része, csak a felszabadulás után, 1945 május-juniusában tért vissza, amikor a dolgozók már üzembe helyezték a gyárat és teljes erővel megkezdték a munkát, a romeltakarítást. Az 1945-ös évben túlnyomórészt romeltakarítási munkák folytak, számottevő termelés nem volt. Az anyagellátás nem volt biztosított, az üzem területén található hulladékot használták fel a gyártáshoz. A dolgozók létszáma kb 2oo-25o fő, a napi termelés 2-3oo pár, az 1945 évi termelés összesen pár volt. Az év második felében megjelentek a Batya vállalat csehszlovákiai megbizottai is, hogy segitsenek az üzem talpraállásában. Csehszlovákiában a Batya müveket, amelynek a Cikta leányvállalata, akkor már álllamositctták^ Lényegében tehát üzemünk Magyarországon az első államosított vállalatok közé tartozott, mert a Csehszlovák állam tulajdona volt. A további gyártáshoz nem volt már elegendő a lakosságnál talált és begyűjtött anyag. A termelés növekedésével mind több anyagra volt szükség. A romokban heverő országban nem volt kilátás anyagbeszerzésre. A csehszlovák állam megbízottja: Haering Károly ezért Csehszlovákiába utazott, hogy valami módon anyagot szerezzen. Előzményként megemlitjük, hogy a gyár érsekújvári telepéről 44 vagon áru, anyag és felszerelést Zlinbe továbbítottak. Az eredeti kiüritési utasitás szerint ugyan Bécsbe kellett volna küldeni, azonban a vállalat az egész szállítmányt Zlinbe küldte, s ezzel megakadályozta, hogy az anygg a németek kezére kerüljön. Haering Károlynek és még két munkatársa ebből az áruból 6 vagont kapott, amit Martfűre szállítottak. Ezek a vagonok alsóés felsőbőröket, kiszabott bakancsanyagot, kellékanyagot és különféle gépalkatrészeket tartalmaztak. A vagonokat több napig tartó úttal, Sztripszky Elemér munkatársunk terherkocsiban kisérte Martfűre, hogy megakadályozza a fosztogatást, az áru elveszését.