A Tisza Cipőgyár 20 éves fennállásának, alakulásának története (1970) / 0235-1972

.11 Külön kell megemlítenünk Szalay István elvtárs önfeláldozó munkáját, aki annak idején a kárpátaljai üzletek likvidálásával volt megbizva. Lelkiismeretesen, a legnagyobb veszélyek között több szá§

zflngő üzleti forgalmat vett át, mert a postahivatalok a harci cselekmények miatt márifiuködtek. A nagy összegű pénzt gyalog, több hétig tartó uton súlyos betegen hozta hátizsákban Martfűre. Ez az összeg szintén hozzájárult a gyár üzembe helyezé séhez. Bgy kis rész megindításához már volt némi alap, de hiányzott még az engedély. A szovjet katonai hatóságok az elhagyott javak közé sorolták a gyárat és csak az őengedélyükkel lehetett a munkát megkezdeni. Deák Miklós és társai hosszas utánjárása és bizonyitása után a gyárat törölték az elhagyott javak lajstro mából és az itt maradt dolgozók rendelkezésére bocsátották. Megkezdődhetett tehát aa termelés. De mivel? Áram nem volt. A cél az volt, hogy legalább egy kört inditsanak be. 1945. febru ár 14.-re a közeli környékben lakó dolgozókból sikerült megszervezni az első munkáscsoportot. Előbb a még mindig füstölgő romok eltakarításával foglalkoztak. Sikerült az áramhi ányt is megoldani. A kazánházban levő - elég jó karban - generátorral és egy gőzlikomobillal már tudtak annyi áramot előállitani, hogy egy kör beindításához elegendő volt. A termelés megkezdésére a II. Ukrán front egyik katonai alakulatával Írásbeli szerződést kötöttek katonai bakancsok gyár tására, a Vörös Hadseregtől kapott anyagból. A háború befejeztével, a fegyverszünet megkötése után a katonai bakancs gyártása is megszűnt és a gyár polgári termelésre tért át. Az itt maradt néhány dolgozó tehát lelkes, önfeláldozó mun kával a tulajdonosok képviselője és a régi vezetőség jelenléte nélkül, minden ellenszolgáltatás nélkül megkezdte a munkát, a romeltakarítást, a termelést.